United States or Suriname ? Vote for the TOP Country of the Week !
De János a pecsétet illendő tiszteletben tartja s a hívó szóra a törvényttévő főtárgyalási urak elébe megy. Subában. A tekintélyes férfiú, aki a törvénypalota folyosóján az illető rend fölött őrködik, Jánost a suba levetésére inti. Ezt a subát? kérdezi János. Ezt mondja a hivatalos személy. Kár, véli János mert nézze csak, ez a suba birkábul való ugyan, de már döglött ez a birka.
Ott ni! kiáltott lelkesülten neje most oda dobja a gyeplőt a kocsisnak és a kastély felé siet. Milyen egyenesen tartja magát! Oh Istenem! mily öröm! talán hozzánk jő? Előbb más ruhát vesz és lemossa magáról az uti port, oktatá nejét Atlasz úr, jóakaró fensőséggel. De lépteket hallok a tornáczon, mondá idegesen az öreg asszonyság, egyenesen ide jő; tudja, hogy anyjához az uti ruhájában is eljöhet.
Még azon sem ütközött meg, midőn a plébános, atyjának régi jó barátja, csaknem testvére, kit gyermekkorától megszokott nagybátyjának tekinteni, azt mondá, hogy legjobbnak tartja, ha holnap rögtön megesküsznek és Sándor őt már mint nejét viszi haza. Eredetinek találta e gondolatot, mely már azért is megnyerte tetszését, mert eltért a közönséges chablontól.
LENTULUS: Félek tőled, Lesbia, nem lehet Csókot adni, ha végső csókot ad A világnak a szörnyü, vad halál... LESBIA: Mégy? Futsz? No menj. Lentulus, mire vársz még? LENTULUS: Ne nézz ugy rám, Lesbia. Szemeidben Delei lobog s bilinccsel tartja itten A lekemet... LESBIA: Haha, menj, mire vársz még?!
Szeretett volna szóval is sebezni s egy pár csípős, finom megjegyzéssel tudtára adni e gyülölt asszonynak, hogy ismeri szerelmi kalandjait s nem tartja méltónak a maga társaságára; de nem tudott szólni, a csipős finomság nem állt rendelkezésére a tenyeres-talpas szép özvegynek, s Klára könnyed, barátságos, föl sem vevő viselete annyira kihozta sodrából, hogy csak zavartan tudott egy pár szót mondani és meg kellett elégednie szemének lesujtó fegyverével.
Azért a két lányért éppen elég volt egy csatározás is. Bánom is én! szólt magában s közelebb hívta a kutyáját. Vidovics bosszus volt. Most vallotta meg magának először, hogy az a kis szinészleány tartja itthon, akire már egy órája várakozik s aki azalatt nyugodtan, közönbösen halad a maga szabályos útján.
Az ilyen beszéd úgy elterjedt huszonnégy óra alatt, hogy az öreg Kertész Muki meghatva sietett Péry Balázshoz: No de kedves öcsém, micsoda dolog már ez? hogy beszélhettél olyan bolondokat? legyen eszed és merszed! Péry Balázs azután maga sem tudta, hogy s mint, csak arra eszmélt, hogy visszavonhatatlanul vőlegény és aki a kezét hálaadó csókra tartja eléje, az nemes Nánay Zsuzsánna nagyasszony.
Annál jobb kedvű volt Boglár Kálmán; nevetve ölelgette meg Sándort, a ki legalább nehány hétre akarta itt tartóztatni, s kijelenté, hogy a legrosszabb ízlésnek tartja, ha a szülők épen mézes heteikben alkalmatlankodnak gyermekeiknek.
Lótott-futott, fáradozott, izzadott, veszekedett, kunyorált, mint életének legsúlyosabb napjaiban, mikor még a kezdet nehézségeivel küzdött; de régi ruganyossága, régi szerencséje most nem volt vele, s kétségbeesetten kellett volna megadnia magát a kérlelhetetlen végzetnek és fölhagynia a haszontalan küzdelemmel, ha még egyetlen egy remény nem tartja fönn bátorságát, erejét.
Az ajtókat keményen bevágta maga mögött. A bátyja gyerekeit állandóan rekczumozta. Ő azt mondta, hogy: kordában tartja őket. Azok pedig mosolyogva néztek végig rajta s már ott tartottak, hogy ki se nevették. Számba sem vették. Ha az utczaajtó nagyot pattant, oda se néztek. De még a kutyák se. Tudták, hogy ki jön. Pár nap alatt kiismertem a viszonyokat én is.
A Nap Szava
Mások Keresik