United States or British Virgin Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !


Nagyon megtisztelve érezte magát és bizonyosan eljött volna, de agg kora és hivatalos teendőinek halmaza nem engedi, hogy eltávozzék hazulról; hanem megígérte, hogy egy kanonok minden esetre el fog hozzánk jönni e nagy ünnepre. Ez is nagy pap? kérdé Atlasz úr. A derekán és a nyakán vörös a ruhája és nagyságos úrnak szólítják.

Ne sírjon, hanem beszéljen, kiáltott szigorúan Obrenné. Nekem nem felelt, most itt az ideje, hogy megvallja bűnét a... Gyorsan elhallgatott Hermance egy figyelmeztető pillantására. Beszélj, gyermekem, mondá a grófné szeretetteljes hangon... Tudod, mivel vagy vádolva, s mondd el, igaz-e az, vagy nem. Légy őszinte hozzánk.

Nem, nem, megtiltom önnek, hogy folytassa megkezdett beszédtárgyát, jelenté ki szigorúan Klára. És meg vagyok győződve, ha gyámatyám tudta volna, hogy ilyenekkel mulattat minket, nem ajánlotta volna önt hozzánk. Ellenkezőleg, ő fölhatalmazott erre, füllentett Kardos merészebben s nagy nyugalommal. Az lehetetlen. Miért kételkedik abban kegyed. Vagy valami titok lappang a mult eseményei alatt?

Hogy mondta? kérdezte fennhangon szereti a pusztát? Hát ösmeri? Ó igen, ösmerem; van egy barátném, egy nagybérlő leánya. Ő bejön hozzánk télen a városba, én pedig kimegyek hozzájok májusban és odakint vagyok őszig. Amikor haza kell mennem, sírhatnám. Nekem ott és itt is, lám, minden olyan kedves.

Annál kellemetlenebb volt most neki, midőn az Andrássy-úton sétára indulván, Eszthey Béla és Veronika jöttek vele szemben karöltve s míg a leányka némán elpirult, addig a fiatal Eszthey megállt s barátságosan nyújtotta neki kezét. Egész örökkévalóság mult el azóta, hogy láttalak, kezdé az ő rendes szeles modorában, miért nem jösz hozzánk?

Sándor másnap sem jött haza, csak délután érkezett tőle sürgöny, mely így szólt: «Minden jól megy. Holnap hajnalban indulunk Bogdán apát-kanonokkal s nyolcz órára ott leszünk. Az apát-kanonok hozzánk száll. Minden jól megyMiért írta kétszer is, hogy minden jól megy? mondá Atlasz úr Manó fiának.

Haszontalan ember, de finom gavallér, a kinek ha elég pénze van, akkor nem haszontalan ember. Most pedig van elég pénze. Góg Ferencz pártfogásába vette s lehozta magával a sarlósi kastélyba. Micsoda! Itt van most? Ilyen közel hozzánk? Egy vonaton jöttünk, s mondhatom, az egész úton igen jól mulattunk vele. Pompás ficzkó!

IDA: No, no ... mi sem voltunk jobbak. Emlékezzél csak a régi időkre, mikor még te is szerelmes leveleket írtál. JÁNOS: Eh! Már megint e gyerekes léhaságokat juttatod eszembe ... IDA: Az is léhaság, ugy-e János hogy valaha én is fiatal voltam? Hát illik ez hozzánk öregekhez? IDA: Nem illik ... és mégis olyan jól esne ez örökös pattogás helyett egy-egy szó, onnan a szivedtől hozzám ...

És miért nem ment el úrnőjével? Azt nem tudom. Az egész eset nagyon titokzatos volt. Tetszik tudni, mi cselédek is észreveszünk egyet-mást, s ha nem értjük, tünődünk rajta és mióta Dózia kisasszony egy éjszaka hozzánk érkezett, minden másként s oly különösen folyt a házban. Hogy érti ezt, magyarázza ki magát, mondá Oroszlay visszatartott lélegzettel.

Hát talán tetszenék mégis holnap benézni hozzánk s esetleg visszaad Guravecz valamit. Tessék mondani, hogy illetékes forrásból tudja, hogy az áru sokkal olcsóbban kapható és hogy be van csapva... A vendég felállott. Ugy látszott, hogy megy. Az asszony pedig naiv kiváncsisággal kérdezte tőle: De hát micsoda boltos ön? Ide jön denunciálni a saját üzletét... Én kérem, én... Ön hát.