United States or Bangladesh ? Vote for the TOP Country of the Week !


Dózia elpirult s zavarral mondá: Majdnem négy hónapja mult. Amaz este, midőn elhagyta az Eszthey-palotát? A leányok tágra nyilt szemekkel néztek . Ön azt is tudja? kérdé Dózia csodálkozva. Holcsi úr mindent elmondott nekem. Klára nem tudta, mit gondoljon.

Miklós e kérdéshez szemtelen krakélerséggel mosolygott, az asszony elpirult s ezúttal kettőzött gonddal kereste össze a skatulyák fedeleit. Miklós habozott egy ideig. Merész dolog lesz ez, ami most következik. S mi következik most? Egy azonban. Azonban... így kezdte Miklós, három ujját ökölbe fogva s kettővel gesztikulálva. Előrebocsátotta, hogy jelen állapotában nem vállalkozhat.

Az öreg grófnénak is az volt a neve... És a vén cseléd megcsóválta fejét, s jelentőségteljes tekintetet vetett asszonyára, ki félrefordítá fejét, de azt látta, hogy elpirult. Száz és száz embernek van ugyanazon neve, mondá azután bizonyos zavarral Hermance. Hogy jutott most éppen napam neve az eszedbe? Magam sem tudom, grófné.

Miféle ember? Remélem, nem valami ismét, mint az a Zsófi volt? Juliska kissé elpirult s az idegenre pillantott, ki minden szót hallott, s a Zsófi névre figyelmes lett, de egykedvű mosolylyal mondá: Úgy látszik, az öreg úr nem valami barátságos ember. Juliska becsukta az ajtót, mind a mellett nagyon halkan mondá.

LENTULUS: Ide nézett, mosolyog, elpirult TITUS: Talán rád vár, Lentulus, menj oda LENTULUS: Most nem megyek, jókedvem füstbe fult, Mint a vampir, szivemen ül a vész TITUS: Menj Lentulus! Mosolyog, egyre néz, LENTULUS: Holtak leszünk, Titus, reggelre mind! TITUS: Feledd el, ha Lesbia rád tekint, Bár nézne rám! EGY RÓMAI: Lentulus! TITUS: Menj oda! A RÓMAI: Mért vagy sápadt? A félsz szivedbe szállt?

Majd eljövök senator uramhoz csizmát méretni, akkor megnézem. Viszonzá Hundeshagen, s Kordován János elpirult; mert alkalmasint reá ismertek olvasóink a lyukas kalpag hősére, ki azóta nem tudni vitézségéért-e senator uram lett Nagybányán.

A sötétszemű fruska elpirult; gyönyörű, lelkes szemét a legényke felé fordította: Nem kaptam én magától levelet, mondta mohó mentegetődzéssel. A fiú olyan tekintettel csudálkozott, amelyben az örömnek s az elégedetlenségnek egyképen volt nyoma. Nem kaptam, erősítette a kisleány; semmit sem kaptam én. S ha megkapta volna a levelemet, válaszolt volna ? Hogyne! Szívesen? Szívesen!

Kezeit csókolom, méltósága köszönt Zelma néni és tovább akart menni. Mondja csak Zelma néni, állította meg a hölgy haragszanak rám a Jungék valamiért? Ugy elszaladt előlem ma a kislány. Isten ments, kezét csókolom. Felelte Zelma néni és nagyon elpirult. Hát mért? Olyan félénk? Nem. Kezét csókolom. Ez a szobaur miatt van. A szobaur miatt?

Pár nap alatt elvégzem ügyeimet, mert sietnem kell haza, vagy jobban mondva Zalánczra, hol Oroszlay gróf új birtokát fogom fölmérni és beosztani. Dózia e névre elpirult, mit úgy Klára, mint Kardos észrevettek, s ez utóbbi önkéntelen elmosolyodott. Meg van elégedve a gróf birtokával? kérdé Klára. Azt hiszem, igen!

Most a kanonok is elpirúlt és Eveline grófné titokban bosszúsan megrántotta apja kabátját, hogy hallgasson. Bogdán apát-kanonok úr azonban igen elnéző és nagylelkű volt és semmi sem zavarta meg leereszkedő nyájasságát.