United States or Pakistan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hermance ezalatt szobáiba sietett s ledobva kalapját, a tükörbe pillantott és rémülve látta, hogy hajának göndörségét teljesen eltüntette a nedves, esős levegő.
Jobban tenné, ha nem is fogadna el meghívást, jegyzé meg Veronika szomorúan. Hermance erőltetve mosolygott. Egyedül ő tudta a családban, hogy miért jött Jakab a fővárosba, kivel Holcsi lakása előtt találkozott, de az azt mondta neki, hogy még aznap este visszautazik. Miért nem tette? Ő nem szokott valótlanságokat mondani... Mit beszélhettek Holcsival?
Jó, ha okvetetlen kivánod, megteszem, viszonzá elhatározva magát Hermance, de oly megrovó, szemrehányó tekintetet vetve férjére, hogy az önkéntelen lesütötte előtte szemét s halk, bizonytalan hangon, de kihivóan mondá: Beszélj... Mondj el őszintén mindent.
Kérem, ne bocsátkozzunk czáfolatokba, vágott a szavába majdnem indulatosan Hermance. Most az a kérdés, hol van Dózia, s ezt kell Klárától megtudnunk, még pedig mint mondtam, mielőbb, mert a bizonytalanság kiállhatatlan nekem. Mihelyt hazajön Klára, beszélek vele s kikérdezem. Vagy talán legczélszerübb és rövidebb lenne, ha én innét az ügyvédhez mennék... Hogy is hivják őt?
Hermance meleg pillantást vetett a leánykára s kezét hajára tette. Állj föl, Dózia, mondá remegő hangon. Gondolkodnunk kell, hogy mit tegyek veled, miután itt nem maradhatsz.
Természetesen, még pedig igen sulyos váddal terhelve. Gyilkossággal és gyermekcsempészettel. Lehetetlen! kiáltott föl Hermance elhalványodva, mert rögtön az jutott eszébe, hogy esetleg ők is belekeveredhetnek a kényes ügybe.
Nem tudja, s nem is fogja megtudni soha, mert mindnyájan titoktartást igértünk és azt meg is tartottuk. Hermance pár perczig hallgatott; igen kellemetlenül érinté ez a vallomás, de talán még inkább Dózia hosszú pilláktól árnyékolt szeme, mely kutatóan függött rajta. Ez szomorú, mondá azután megrovó hangon.
Mindketten elnevették magukat ezekre a tréfás pátoszszal kiejtett szavakra, s a gróf megölelve és megcsókolva nejét, elhagyta a szobát, míg Hermance lakosztályát kereste föl s ismét az eltünt leánykára gondolt, kinek holléte és sorsa folytonos rettegésben tartá.
Holcsi kezét szája elé tartva köhögött, mi Hermance szerint bizonyos nyugtalanságot akart palástolni.
Ő a gyermek létezését tudta, sőt anyját is ismerte, ki talán elmondta neki, hogy kinek a gyermeke Dózia, ki az ő halála után jó kezekben lesz, mert Eszthey grófné megesküdött neki gyermekei boldogságára, hogy pártfogásába veszi. És talán azt is tudja fivére, ki ölte meg azt a szegény beteg asszonyt, kinek élete már úgy is csak hetekre terjedhetett? kérdé Hermance.
A Nap Szava
Mások Keresik