United States or Niger ? Vote for the TOP Country of the Week !
A grófné megmondta a kocsisnak az utczát, melyben az Eszthey-palota állt, de meghagyta neki, hogy az utcza végén álljon meg, nem akarván a palota kapuja elé hajtatni. Midőn Hermance és Dózia kiléptek Obrenné fogadóterméből, gyorsan fölnyilt annak egyik mellékajtaja s mintegy tizennyolcz éves, magas, erőteljes leány dugta ki fejét rajta. Nem sikerült, mondá boszús hangon Obrenné. Hova mennek?
Ezt nem hiszem! kiáltott föl hévvel Hermance. Oly közel a halálhoz, mint ő volt, nem szoktunk hazudni. És Dózia csakugyan annak a nőnek gyermeke volt? kérdé Oroszlay, Hermancera szögezve szemeit. Soha sem jutott eszembe a fölött kételkedni... mondá hévvel s láthatólag elpirulva a grófné. És azt nem kérdezte tőle, hogy ki volt a gyermeknek atyja?
De hát nem volt ideje most e fölött tünődni, azon kellett sebtiben gondolkoznia, míg a szobák hosszú során végighaladt, mivel mentse ki késését, mi még sohasem történt. Férjét csakugyan a szalonban találta, ki unatkozva forgatta az egyik asztalról fölvett albumnak lapjait s kedvetlen arczczal tekintett a belépőre, azután elővette óráját. Éppen félórája, hogy várakozom reád, Hermance és az ebédre!
Azonban szabad tudnom, miért tagadja meg tőlem az ügyvéd lakásának hollétét, melyet minden czimtárban megtalálhatok? kérdé Hermance figyelmesen vizsgálva a főnöknő arczát. Egyszerüen azért, mert nem akarok ebben a dologban szerepelni!
E szavak után gyorsan elhagyta a szobát, s Veronika kezébe rejté arczát és zokogott... Lehetetlen volt nem látnia Oroszlay közönyét maga iránt. Mi bajod? kérdé megrettenve, s karjába zárva őt Hermance. Oh, mama, ő nem szeret engem, hiú remény volt, hogy érdeklődik irántam.
Igérem, hogy rajtam kívül soha senki sem tudja meg nevét, mondá Hermance. Valóban számíthatok arra? kérdé a leány s elhagyva helyét, a grófné elé térdelt és megragadva annak kezét, bájos, esdeklő kifejezéssel tekintett szemébe.
Várjon csak... mondá gondolkozva Hermance, most jut eszembe, hogy midőn Dóziának szökési terve kiderült, s én véletlenül az intézetbe mentem és Obrenné semmi áron nem akarta őt többé intézetében megtürni, én pedig nem tudtam hova vinni őt, egy ajánlatot tett; s valami katonatisztnéről beszélt, ki magához venné. Arra nem emlékszik, hol lakik az említett hölgy?
Tagadnia lehetetlen szökési szándékát. Táskája be van csomagolva, de azt mondja meg, hova akart menni, s miért szándékozott elhagyni házamat titokban? Dózia konokul hallgatott. Nos tehát, most belátja, asszonyom, hogy itt nem maradhat. Nem! Egy óráig sem... Ha még bevallaná bűnét s bocsánatot kérne! De így nem lehet őt itt megtűrni. Hermance arcza nagy aggodalmat fejezett ki.
És ma? kérdé elfojtott lélekzettel s elhalványodva Hermance. Mint mondtam, ma reggel tárva volt ajtaja, ágya érintetlen, kis fekete utitáskája sincs a szobában s az vele együtt eltünt. Úgy látszik, magával vitte.
Hermance gondolkodva nézett maga elé. Van fogalmad róla, ki lehetett? kérdé a gróf. Sejtelmem sincs, de tudakozódni fogok utána. Oly különös, szórakozott hangon ejté ki Hermance e szavakat, hogy férje mindjobban meg volt lepetve, de azt hivén, hogy annak kellemetlen arról beszélni, elejté a tárgyat s kérdé: Mikor jön vissza Anika? Utolsó levelében azt irta, hogy pár nap mulva.
A Nap Szava
Mások Keresik