United States or Mali ? Vote for the TOP Country of the Week !
A hideg levegő egészséges, viszonzá mosolyogva a leányka. De ne féljen, nem akarom öreg lábait próbára tenni. Kocsin megyünk. Az más! viszonzá megvidámulva Ernesztine s gyorsan öltözni kezdett. De midőn kiléptek a kapun, csodálkozva tekintett körül. Kocsit nem látott sehol, s gyanakodva nézett Veronikára, mert hozzá volt szokva annak tréfáihoz. Csak az első bérkocsi-állomásig megyünk.
Igaz ez? kérdé az öreg asszonyság, félénken férjére nézve. Igaz, igaz, mondá türelmetlenül Atlasz úr. Te is csókold meg a fiadat, és maradj nyugodtan a székedben s edd meg jó étvágygyal a czukros gesztenyédet. Mihelyt kiléptek az ajtón, Atlasz úr mohó kiváncsisággal sürgeté Manót a beszédre. A dolog így történt, kezdé Manó szivarra gyújtva, a mint a lépcsőn lefelé mentek.
Rabjaink, mély csendben maradtak, míg a haramiákat elég messze nem gondolák, ekkor Szodoray az ajtóhoz ugrott, elvevén Móretól a kulcsot, halkan felnyitá az ajtót, s épen oly csendesen kiléptek mind a hárman. Szodoray ismét bezárá az ajtót s a kulcsot benne hagyá kívülről, hogy akadály lehessen Pintye Gregornak a felnyitásban.
A grófné megmondta a kocsisnak az utczát, melyben az Eszthey-palota állt, de meghagyta neki, hogy az utcza végén álljon meg, nem akarván a palota kapuja elé hajtatni. Midőn Hermance és Dózia kiléptek Obrenné fogadóterméből, gyorsan fölnyilt annak egyik mellékajtaja s mintegy tizennyolcz éves, magas, erőteljes leány dugta ki fejét rajta. Nem sikerült, mondá boszús hangon Obrenné. Hova mennek?
A Nap Szava
Mások Keresik