United States or Yemen ? Vote for the TOP Country of the Week !
Csinos fiatal ember lépett a szobába. Napsütött arczán meglátszott a jó falusi levegő pirosító hatása. Bajusza hegyesre volt pödörve, haját homlokára fésülte, fekete körszakálla göndör volt és fényes.
Van hely még kezét csókolom. És a hölgy kezei után kapkodott. Nem szabad néni, nem szabad mondta a hölgy. Maga Zelma néni, ugy-e? Adjon szépen kezet. Igy. Istenem be szép, be nagyon szép itt maguknál. Hát igen, kezét csókolom. Itt jó levegő van. És itt dolgozik a suszter ur is? És ott valaki beteg? A sógornőm fia, kérem felelte Zelma néni.
A megbolygatott repkény közt elsurrant valami: talán egy gyík. Fülledt volt a levegő. Parancsolj velem, Lenke! Az asszony láthatóan küzdött magával, úgy lélekzett, mintha hegyre kapaszkodott volna. Tarcsay meg akarta fogni a kezét. Nem engedte, elvonta. El kell mondanom valamit neked; pedig árulást követek el. De ez a játék nem folyhat tovább. És én nem maradhatok itt tovább.
Eláll a lélegzete... Fog-e nagyon fájni? Befogta a száját és próbálta, hogy mi lesz majd. Rémülten kapkodott a levegő után, a mikor belemeredtek szemei a próbába s meghült benne a vér. És akkor valaki a kocsi mellé állott.
Hiába gondolkozott, el se tudta képzelni, hogy honnan vehetne pénzt. Közel volt a megfulladáshoz, annyira ránehezedett mellére a fülledt levegő s a nagy gond. A töprengésben megfájult a feje, majdnem öntudatlanul botorkált ki az ajtón s le a lépcsőkön, ki az utczára.
Lenn a csurgóról jöve, parasztleányok mentek végig az utczán és dudorásztak majdnem magukban. Az ég megnépesült, a nyugaton, a fákon átszürve fényét, elindult utjára a hold és innen-onnan mindenünnen előjöttek a csillagok. Fehér, hullámos felleg takarta el néhol a kék végtelenséget s a forró nap után mintha föllélegzettek volna a mezők, kertek, friss illatot hozott magával a levegő.
Erőlködtem, hogy ismét talpra álljak, de nem sikerült. A halálos kimerültség forró verítéke csak úgy dőlt rólam, egész testem egy víz volt... lihegve, levegő után kapkodva tudtam nehezen fujtató tüdőmbe egy kis enyhülést kapni... Úgy tetszett, mintha egy nagy, minden ólomnál nehezebb súly nyomná testemet a földre... egészen le... talán a föld alá.
JÁNOS: Katicám ... édes ... tudom, hogy nyomorult vagyok ... de még férfi vagyok! JÁNOS: Minek?... Hiszen olyan jól esik a tüzes, forró fejemnek ez a friss tavaszi levegő. János, Katica, Ida, Riza, később Jenő Mindketten ünneplőbe vannak öltözve. JÁNOS: Jobban rá kellett volna vágnia! IDA: Mért? JÁNOS: Kővel dobálta meg a lovat ... IDA: A rossz gyerek ... Mi már kibékültünk.
Ne félj tőle! Üvegestől helyezzük bele! Levegő nélkül nem robban. Hogy pedig tégelyünket szét ne rombolja, pár szemer caput mortuummal kell lekötnünk! E lekötő szert rajtam kívül csupán még a borússiai Adalbertus Simiger ismeri! Pont éjfélkor aztán lezárták az olvasztóedény födelét és Bornemissza kimerülve nyugalomra tért, José ellenben kezébe hajtva sápadt homlokát, fáradtan bámult a lángokra.
A szives olvasó ezt az expediciót bizonyára hősünk mámorával fogja magyarázni. Ebből a mámorból már alig volt valami; a reggeli levegő és a hosszas szendergés Vidovics Ferit majdnem teljesen kijózanították. Ellenben a leírt rendellenesség helyi szokás volt Berényben, kétségen kivül olyan helyi szokás, amelyet csak az előkelőségek gyakoroltak.
A Nap Szava
Mások Keresik