United States or Ghana ? Vote for the TOP Country of the Week !


Behozták az automobilból az állványt és egy világoszöld festékes ládát, aztán betették az ajtót, hogy senki se jöjjön be bámulni. Aztán a hölgy is leült a szobaur mellé és ő is ugy festett több kis képből egy nagyot Csodálatos, hogy emlékeztet ez az udvar egy régi perugiai házra mondta a szobaurnak. Itt valami titok van Géza. Hol?

Akkora már elevenebb lett a rideg asszony. Bezárta az ajtót és sietve ment át a másik házba, el is maradt mögötte a másik, az anya, aki jajgatott és az ut közepén megállott imádkozni. Édes istenem, édes teremtőm!... A gyermek valami hat esztendős fickó, a pitvar közepén feküdt a földön és már belekábult a fájdalomba.

De mivel Sándor még e csábító biztatásra sem lépett be a kétszárnyú ajtón, hanem tovább sietett, Góg Ferencz is utána futott, fölvezette a széles lépcsőn az emeletre s a folyosó végén megállt egy ajtó előtt. Ime a szenvedő szobája, mondá reszkető hangon és orrát fújva, mintha sírás erőltetné. Sándor óvatosan kinyitotta az ajtót és belépett.

Az úr jött meg, mondta félénken, mintha attól tartana, hogy ő kap ki az úr helyett, aki ilyenkor kerül elő. De az asszonyka nem volt többre kíváncsi. Csak ennyit mondott: Maris kérem, zárja be az ajtót belülről kulcsra; maga pedig menjen ki szépen a fürdőszobán keresztül. Azzal már át is billent a másik oldalára és csakazértis édesdeden folytatta megzavart álmát.

Mi baj az istenért, már megint... Igen, szédülök. Csak maradjon egy kicsit magára, feküdjék nyugodtan. Hunyja be a szemét, ha ugy jobb, ugy... Szürke kendőt kötött a fejére s elszaladt. A pap utána meresztette a szemeit s a mikor már elment, akkor is mindig az ajtót nézte fáradt bámulással.

Hogy mondod? Nem állok utadba. A férfi bevágta maga után az ajtót s a konyhában kezdett el kiabálni: Utamba? Hát micsoda utamba? megyek a hova akarok... A kapuig úgy ment, hogy kopogott a sarka a kövezeten s azután a kicsi asszony csak érezte, hogy valahol itt van a közelben, de nem hallotta.

Az inas leugrott, föltárta az ajtót s lesegítette a gyermeket, a ki egy kicsit körülnézett, keresett valakit. A lámpa mellett egy kopottas fiatal ember állott.

Azután hárman beszéltek össze-vissza. Egyszer a tanár ur becsapta az ajtót s továbbhajtatott. Menjünk utána mondta az asszony. Azt mondja, hogy nem ereszt be felelte a szinész. Pohl visszament a kávéházba fizetni, mi pedig járkálni kezdtünk az utczán. Az asszony izgatott volt, mindig előttünk járt s csuklott, mert erőszakkal el akarta fojtani a sírást.

Nyitva hagyva minden ajtót, elbátorkodott a szobájáig, futva hozta vissza egyenkint a ruháit az ebédlőbe és ugy öltözködött. A diák pedig már nagyon türelmetlen volt, nagy botot forgatott a kezében s minden perczben kiszólott a másik szobából: Készen van? Még nem, csak egy kicsit még, mindjárt... Hát mi baj van, beszéljen már. Valaki van a szobában, mozgott... Ember?

Ne lármázz, hanem nyisd ki az ajtót! rendeli János. Nem nyitom én! pöntyög vissza az asszony. Ide be nem eresztelek, akasztófavirág! Eredj vissza! Eredj oda, ahun eddig vótál! Jánosban hirtelen föltámad a méreg. Szó nélkül megfordul, megint végig kapaszkodik a kerítéseken, följut a töltésre s visszajön a városba. Egy óra múlva már ismét csak ott van az eleven halottnál.