United States or Zimbabwe ? Vote for the TOP Country of the Week !
Bele kellett nyugodnom a magyarázatba, bár kielégítőnek egyáltalában nem találtam. Nem értettem a dolgot. Hogy valóban így van, ahogy Regina mondja abban nem kételkedtem, mert valóban így volt, ezt saját szememmel is láthattam a föld alól kiáramló kén útjának rendszeressége dolgában azonban alapos kételyeim voltak. Ez az út tapasztalás szerint mindig a levegő áramlásától függ.
Vagy utat törtünk naiv, romlatlan lelkesedéssel, véreztünk és verejtékeztünk, kezünk eldurvult a csákányozásban, éheztünk, fáztunk, lerongyolódtunk, kigúnyoltattunk, arcul verettünk, de hittünk abban, hogy szükség van ránk, hogy az út, amelyen ázunk-fázunk, megaláztatunk, az igazsághoz vezet és amikor puha talajhoz érünk, ritkul az erdő, kisüt a nap, gazdag aratás kinálkozik: honnan-honnan nem előretör az eddig henyélők, kételkedők, ügyeskedők serege, rozsdás, kicsorbult csákányunkat kineveti és aratógéppel arat, míg mi kimerülten ülünk az útszélen és elsötétedik a szemünk és összeszorul a szivünk.
Pár perc mulva az ellenkező oldalról fölhangzottak az osztrák néphimnusz szakadozott ütemei s az út legközelebbi kanyarulatánál kibukkantak az ellenséges vadászok. Erre a tábornok is megrendült. Minden elveszett s a természetes ösztön menekülésre késztette. Halotthalványan, elhomályosuló szemekkel nézett megfutott csapatai után, majd visszafordult az ellenség felé.
A tatárok épen nem hagyák kihülni ellenségeik bátorságát hosszas várással: legalább is azon úton jelentek meg, mely Szodoray előtt terjedett, az ellenség vakmerőn lovaglott elő, de meghökkent a magyarokat keményen helyt állani látván, már vagy ezer ember fogott helyet a völgyben, kurjongva és ordítva egy rendetlen rohanásra készülni látszottak; de Szodoray vezérének ezen esetre adott rendelése szerint megelőzte őket, és szoros tömegben tartván csapatát, villámsebességgel rohant a tatárokra, ezek az első támadás erőszakától összehányatva, szorultak majdnem ellenállás nélkül az út torkolatja felé, sűrűen dűlve a magyarok halálos csapásai alatt.
A toronyőr féltizenkettőt jelzett. Már csak félórai út odáig. Csendes és nyugodt volt minden. Az automobil elmaradt. A szörnyű szempár nem látszott. Egyszerre rettenetes bődülés harsant fel szinte a fejünk fölött. A két óriásira megnőtt, kegyetlenül villogó szem a dombtetőről gúnyosan hunyorított utánunk.
Elszaladt a Köztemető tájékára, egy öreg, csendes csapszékbe, amely közel lévén a sirkőgyárakhoz, mindig tele volt iddogáló kőfaragó-legényekkel. Odamenekült Dömötör s már útközben felcsillant a szeme arra a gondolatra, hogy ejnye a mindenségit, ha jó szerencséje és keze ügyessége cserben nem hagyja, ma délután háromszor egymásután kilenc babát üt le a kuglizóban.
Az út után jót fog tenni a járás, nekem különben is dolgaim vannak, mondá Hermance, ki érezte, hogy izgatott kedélyállapota miatt pár óráig egyedül kell maradnia. Midőn Veronika távozott a szobából, a grófné arcza egyszerre elváltozott, az erőltetett nyugalom eltünt vonásairól s majdnem üres tekintettel nézett a levegőbe.
A helyett, hogy az országúton haladt volna szépen faluról-falura, ugarakon, szántóföldeken, cserjéken át ment, azután mocsár szélére jutott s egy teljes nap abban a csatákban gázolt. A train régen elmaradt, a legénység alig jutott ételhez s az út harmadik napján az öt jeles kocsi, Király Miska főhadnagy remek öt kocsija, úgy elmaradt az ezredtől, hogy nem is sejtették, merre jár.
Szirmay csak most vevé észre az ifjút, s könnyeit törülve karjaival a szűk út felé mutatott. Őt a hegyeken túl keresd Abdul khán karjai között. Villámpillanatokat lőtt Szodoray a kijelelt táj felé, harag és fájdalom együtt háborogtak arczán, s első kínjában átkozá a fényes győzedelmet, melynek legszebb jutalmát egy tatár ragadta el.
Koromsötétben bukdácsoltunk előre az erdő fái alatt. Egy-egy villám vakító fénye után csak annál sötétebb lett. A tulajdon orromat sem láttam, nemhogy az előttem haladó Regina alakját ki tudtam volna venni. Máskor tíz percig tart ez az út most beletelt harminc is, míg végre Regina megállt és megfogva kezemet, megvígasztalt. Itt vagyunk! Hajolj, nehogy beleverd homlokodat a sziklába.