United States or Slovakia ? Vote for the TOP Country of the Week !
A leányok csak nem akartak mutatkozni. Ejnye, a haszontalan! szólt magában Vidovics. Talán nem is volt próbájok? tünődött fönhangon a katona. Hiszen csak észre vettük volna őket?!... Kikerültek bennünket, felelt Vidovics. Vége a barátságnak. Nem értem. Hát én értem? De így van. Fölkelt, előkereste a kalapját s fütyölt a kutyájának. No hát így is jól van, szólt, mintha magában beszélne.
Oh igen, ez még a régi világból, a nagy tajtékpipás vén kecskék világából való szokás... ugyan hogy nem száradt el a kezük szára? Tehát János oldalt kerül és azt mondja halkan: Tekintetös úr. En világéletömben kórmánypárti voltam. Azt mondja erre a bíró: Azért csak hat korona a bírság. János megütődve és gondolkozva néz rá. Hogy nini, hát ejnye, a jó reggelét neki. Ez már csakugyan hogy csakugyan.
Ejnye be sürgősen gondoskodol elutazásomról, mondá Boglár Kálmán nevetve. Azt gondoltam, hogy sietni fogsz elhagyni apám kastélyát, mivel már nincs több reparálni való kép a faluban, felelt Manó finoman és aristokratikusan.
Áldjon meg érte az Isten, hogy eljöttél! Pedig nem hozzád jöttem, hanem az asszonyokhoz. No azt meg éppen jól tetted!... Mert ha hozzám jöttél volna, soha se volnánk biztonságban. Míg, ha föláldozod magadat a hazáért, visszaadod a szabadságomat, az életemet, az ifjuságomat!... Ejnye, be sokat mondasz! Úgy látszik nem bájolt el a vendéged. Hát ez az a híres beduin vendégszeretet, mondd?
Rám sem. Hát akkor annál jobb. Jó éjszakát! Rám azért nem kell vigyázni, mert én tudok magamra vigyázni... Ejnye, teremtúrós zacskóját... ez meg most már épen úgy hangzott, mintha nem is figyelmeztetés, hanem fenyegetés akart volna lenni. Hiába, nincs ennek esze.
Bizonyosan ő is hallotta a lövést. Egy szót sem! bizz rám mindent. Azzal elkezdett kiabálni: erre erre Tamás! A vadőr lihegve furakodott át a bokrokon. Ejnye, mondta és lekapta a kalapját, de megfuttatott a tekintetes úr! Legalább két kilométert szaladtam egy szuszra. No, majd kijár érte egy pohár jó bor; most csak kapd fel ezt az őzet és vidd a gátőrházhoz, onnan majd elvitetem holnap.
Bizonyos megkülönböztetett tisztelettel nézett mindenki az elkomolyodott kis asszonykára s a nagy csendesség beszélt mindenki helyett; azt mondta: Ejnye, ejnye, kis játszópajtás, nem hittük, hogy ilyen komolyan fogod fel a dolgot. Az asszony megértette a csendességet s félig hangosan felelt reá: Ugy, ugy, gyerekek.
Mától fogva semmi oka rá, hogy kibujjék alóla. S elhitette magával, hogy úgy is kiürítette volna a keserü poharat. Amit egy gavallér megigér, azt meg kell tartania s talált volna-e mentő ürügyet? Nem. Elég az hozzá, minden jól van úgy, ahogy van ... Hanem azért a vasúton is ugyanaz a gondolat foglalkoztatta, amely délelőtt a kávéházban. Ejnye, a haszontalan!
Hogy is hivják, ejnye, nem jut az eszembe a neve. Az azt csinálta, hogy a mikor megtudta, hogy Rosen, a kitől több függ, mint Steintől, nagyobb a részesedése is, hát a mikor megtudta, hogy Rosen bevásárláson van Párisban, hát elment hozzá Párisba. A Rosen, hát az, tudja, egy parvenü.
Elszaladt a Köztemető tájékára, egy öreg, csendes csapszékbe, amely közel lévén a sirkőgyárakhoz, mindig tele volt iddogáló kőfaragó-legényekkel. Odamenekült Dömötör s már útközben felcsillant a szeme arra a gondolatra, hogy ejnye a mindenségit, ha jó szerencséje és keze ügyessége cserben nem hagyja, ma délután háromszor egymásután kilenc babát üt le a kuglizóban.
A Nap Szava
Mások Keresik