United States or Saint Barthélemy ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mit lőttél? kérdezte tovább az erdész szelid hangon s a földre dobott zsákra fordult a tekintete. Őzet! vallott a „vadorzó" nyugodtan és már nem sütötte le a szemét, sőt most Balázson volt a sor, hogy megzavarodjék a rácsudálkozó tekintettől. Hátha valamelyik erdőőrrel találkoztál volna? szólott szemrehányó hangon. Elfogott volna... Engem ugyan soha!... kiáltotta a leány fennhéjázva.
Bizonyosan ő is hallotta a lövést. Egy szót sem! bizz rám mindent. Azzal elkezdett kiabálni: erre erre Tamás! A vadőr lihegve furakodott át a bokrokon. Ejnye, mondta és lekapta a kalapját, de megfuttatott a tekintetes úr! Legalább két kilométert szaladtam egy szuszra. No, majd kijár érte egy pohár jó bor; most csak kapd fel ezt az őzet és vidd a gátőrházhoz, onnan majd elvitetem holnap.
Terád?! kiáltotta az erdész. És csak restelte folytatni, amit gondolt, hogy akár valamennyi őzet lelőhetné miatta. A következő pillanatban ott csüngött a leány a nyakán. Ölelte, hogy majdnem megfojtotta. Balázs alig bírta kinyögni: vigyázz, jön valaki! Csakugyan jött. A bokrok megint megzörrentek és egy kutya csaholt. Ez Tamás! mormolta az érdész a legjobb vadőröm.
Tudtam, hogy az uram, ha már olyan szigorúan vélekedett, nem is engedne egykönnyen, én hát a tudtán kívül tanúltam meg a puskával bánni. Öreg erdészünk volt a tanítóm, aki erdei sétáimon feltünés nélkül elkísérhetett s akinek a puskájával azután egy szép napon leterítettem az első őzet. Képzelheted, mit éreztem, amikor a véres zöld galylyal, kis vadászkalapom mellett, az uram elé toppantam.
A Nap Szava
Mások Keresik