United States or Western Sahara ? Vote for the TOP Country of the Week !


A tudomány igaz heve szólott belőled! Most pedig kisérj fel, mert még erőtlen vagyok, azután tedd meg az előkészületeket. José készséggel nyujtá karját, de a tudós csak vállaira támaszkodva lépdelt fel a lépcsőkön...

Ha bolondítani tud, hát bolonduljon is... A leány már oda se hallgatott, csak ismételte: Elmegyek. Itt marad! Elmegyek. Aztán, mintha magához beszélne, indulat nélkül, szomoruan szólott. Nem tudja, hogy mit csinál, nem tudja, hogy mit mondott. Az asszony mintha ráfeküdt volna, egészen melléje ment, hogy összefolyt a szájukból a lehellet s tulkiáltotta a csendes beszédet.

Vagy torkodra forrt a mai üldözés, és összehúzta gégédet? Mérgesen tekinte reá a kapitány, de nem szólott. Nemsokára ajkaihoz emelé a kulacsot, s a hosszú idő, melyen által ez ott maradt, nem csekély képzetet gerjeszthete ivó tehetségéről; mert ezen ma még haramiái is elbámultak.

Az ápolóné bejött s az ágyhoz csoszogva, ünnepélyes ábrázattal szólott: A tisztelendő ur itt van. Az asszony ijedten hebegett: Még nem. Még nem. S valamicskét emeltebb hangon szólott a még mindig az ágy mellett gubbasztó ócska viklerre: Szőcsné, adj másik kabátot reám. A fodr... Iszonyu, görcsös köhögés jött s a közben intett egy elalvó pillantással az ágy mellett a székre, hogy: ott van.

Véleménye kijelentésszerűen hangzott, s amikor így szólott: „már bocsáss meg édesem", abban körülbelül ez volt: „hallgass lelkem; azt én jobban tudom." Ő hozta össze az emlegetettbizottságot", amelyet azután a maga képére alakított és gyúrt. Ebben nemcsak nagy ösmeretsége és rengeteg összeköttetése, hanem az is segítette, hogy olyan ozsonnákat hét vármegyében senki sem adott, mint ő.

Vajda nem szólott egy szót se, elkényszeredve, szomoruan bámult maga elé s mikor már érezte, hogy nem birja tovább, hanem legalább egy zsandárt leüt, lefeküdt a földre s bepörzsölte az arczát a harmatba.

Déltájban félretették a könyveket és Bornemissza megint elővette a titokteljes aranyszelencét, s tartalmának egy részét az athenorába hintette. Vajha ezúttal munkánk sikeresebb lenne! szólott, midőn José ráilleszté és lezárta az olvasztó tégely fedelét.

Csupa gondoskodás volt szegény, maga szolgálta ki a fiát s kérdezősködött mindenről. Vékony, majdnem áttetsző, gyönge kezei erőtlenül bántak a villával és a késsel, ugy evett, mint egy kis öreg madár s mikor egyszer megnyomta a villamos gombot, nem szólott utána a csengetyü, még ebben is segítségre volt szüksége, olyan ügyefogyott, gyámoltalan öreg asszony volt már.

Figyelni kezdtek az emberek, s egy hordár a karja alá nyult, hogy el ne essék. A fulladozó ember halkan szólott: kocsit. Csak a kocsiban szedte össze magát valamennyire. Elhatározta, hogy otthon nem szól semmit, hanem majd este, a mikor ujra találkozója van egy ügynökkel a kávéházban, levelet ir annak az embernek. Elmondja a véleményét az ilyen eljárásról.

A szoba közepén azonban már elhagyta az ereje, megtántorodott s keserves, hosszú sóhajtás szakadt föl a melléből. Panaszosan, inkább nyögve szólott: Igy ne beszéljen velem, nem hallgatom... A méltóságos asszony is észrevette, hogy ezzel a hanggal nem megy sokra s másképen próbált beszélni. Maradjon a kisasszony. Minek olyan érzékeny?