United States or Bhutan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Tudod, hogy keveset járok társaságba, viszonzá kissé zavartan a kérdett, mialatt Veronikára pillantva, látta, hogy annak szép arczát biborszín önté el, s kissé erőltetett mosollyal mondá: Mi már rég Angolországban hittük önt, minthogy utolsó látogatása alkalmával úgy bucsúzott el tőlünk. Minden perczben indulni akarok, de új és új hátráltatásom jött közbe.
Másodszor, ha igaz úton járt volna, nem kellett volna titkos távozásra serkenteni, hanem nyiltan tehette volna nekem azt az ajánlatot, hogy magához vesz, mit rád nézve előnyösnek tartott s miről gyaníthatta, hogy én nem fognám azt ellenezni. Éppen ebben nem voltam sem én, sem ő bizonyos. Sőt éppen az ellenkezőjét hittük annak.
A szegény Palkó gyerek is ott tünt el, és eleinte mindnyájan azt hittük, hogy ő is azok közt volt, akik szép fiatal piros vérökkel öntözték a satanovi mezőt. Bizonyosságunk tulajdonképen nem volt; de akik azt a csatát átélték, úgy beszéltek róla, hogy azt az ember ökölbe szorított kézzel, csikorgó foggal, könyes szemmel hallgatta.
De ő nem annak a gyermeke, a ki leányának hittük. Dózia atyja Somorjay katonatiszt volt, s éppen a gyermekcsere az, mivel Holcsi vádolva van. Enyingi láthatólag meg volt lepetve. Ki mondta ezt neked? kérdé feszülten. Kardos, viszonzá hévvel Oroszlay, s elbeszélte neki az egész történetet, mit a detektivtől hallott. Igy Dózia Holcsi unokanővére, mondá vállat vonva s futó gúnnyal Enyingi.
Jakab is megjött a fővárosba? kérdé férjétől. Oh, ő már három napja, hogy ott hagyott bennünket, s mi háziúr nélkül mulattunk, kinek helyét Loránd pótolta. Ez különös vendéglátás, jegyzé meg Veronika. Nem volt itt? kérdé Bertalan gróf. Nem láttuk, azt hittük, birtokán van. Az egy csodálatos és érthetetlen ember, mondá rossz kedvvel az idősb Eszthey.
Bizonyos megkülönböztetett tisztelettel nézett mindenki az elkomolyodott kis asszonykára s a nagy csendesség beszélt mindenki helyett; azt mondta: Ejnye, ejnye, kis játszópajtás, nem hittük, hogy ilyen komolyan fogod fel a dolgot. Az asszony megértette a csendességet s félig hangosan felelt reá: Ugy, ugy, gyerekek.
Elvégeztem, a mit rám bizott, grófné s föltaláltam a keresett fiatal leányt. Föl-ta-lálta? kérdé majdnem ijedten Hermance. Gyorsabban, mint hittük, de ilyféle dolgoknál rendesen a véletlen játszik közbe s nekem is az járt kezemre. Hermance hallgatott. Leirhatatlan félelem dúlt belsejében.
A Nap Szava
Mások Keresik