United States or Kazakhstan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nem tudom... egy kutya... suttogta ismét a leány s eközben óvatosan csúszva a barlang nyílása felé játszta magát. A fölfedezés egyszerre az én fejembe is szeget ütött. Nyomban fölemelkedtem és szintén a barlang szája felé iparkodtam. Csakugyan! A kis Regina csodálatos fülei most sem tévedtek.
Egy hét ismét elmult. Inkey ujra találkozott Széchenyivel. Ez csodálatos! A király nagy udvari bált ád, s engem a meghivásnál mellőznek. Engem pedig ellenkezőleg maga a király személyesen hitt meg a multkor a miniszter estélyen. Végre egy napon egész felindulással rohan fel Széchenyihez Inkey. Nézd! E hallatlan bántalmat, a mit rajtam elkövetnek.
Az evezők megálltak s leeresztették a vasmacskát. A kalózok csónakjai körülfogták a gályát s a liburna egészen melléje siklott. A födélzete íjjasokkal volt megrakva. Ancus Porcius Testa, a kitűnő kapitány sietett megmenteni, ami még menthető. A tricliniumhoz lépett s egy borral színültig telt korsót két kézre kapva, csodálatos gyorsasággal kezdte kortyogtatni annak tartalmát.
De azután mégis mást határozott, mert egyrészt szívből sajnálta azt a könynyelmű, meggondolatlan leányt, másrészt újra és újra lelkifurdalást érzett, hogy nem akarta magánál tartani, azonkívül neki nagyon erélyes természete volt, s a nehézségek minden alkalommal csak sarkalták, ha valamit föltett magában, s most oly csodálatos rejtélylyel állt szemben, melyet okvetetlen föl akart deríteni.
Csodálatos, hogy ugyanaz a bölcseség, melylyel oly meggyőződéssel tudunk vígasztalni másokat, mennyire elveszti meggyőző erejét, mikor mi magunk esünk hasonló bajba.
Csodálatos remekmű, talapzatán az alkotó lángelme kézjegyével: Dömötör I. 1895. A kapitány itt megállt, felnézett a füstös mennyezetre, tekintetét áhítatosan odatapasztotta a villanylámpa kampójára, mintha csendes hálaimát küldene a Magasságbelihez, amiért épen őt választotta ki „Nausikaa a tengerparton, Dömötör I. 1895." szerencsés tulajdonosául.
Azt én sem tudom... Talán leánya fogja segíteni, ki, úgy hallom, Eszthey grófnénál van. Már nincs ott, zárdába ment. Ne mondja, gróf úr! Ez igazán csodálatos. Oly fényes jövőnek nézett elébe... És mit mond erre Oroszlay gróf, ki általam oly nagy hévvel kereste hollétét? Még nem tudom, most megyek hozzá, viszonzá Enyingi tartózkodva, ki nem igen szeretett Kardossal ezekről a dolgokról beszélni.
Köröskörül fekete korom volt a világ, egészen mozdulatlan a föld, az ég is csak annyiban nyugtalan, hogy az alján óriás fekete figurákképpen egymást taszigálták a csodálatos, soha nem látott állatok formájában gomolygó fellegek.
Amint a gyökerek a sötét föld mélyében, úgy dolgoznak a »növénykacsok«, ezek az egymásba fűződő, kunkorodó nyúlványok, a napfényen. Zöld fonálként kötik a talajhoz a tököt, a dinnyét, a földitököt és még sok más indás növényt. Egyes kúszónövények sarjadékait is csodálatos alakváltozás éri; átalakulnak kacsokká.
Ágyúmoraj észak-nyugat felől. Shrapnelek világítanak az éjszakában. Varga őrmester örömhírt hoz. Apró pontok mutatkoznak a láthatáron. Varga őrmester kegyetlenül haragszik, de később megbékül és ragyogtatja csodálatos fegyverművészetét. Shrapnelt kapok a ballábamba. A század tovább vonul észak felé, engem ott hagynak.
A Nap Szava
Mások Keresik