United States or South Georgia and the South Sandwich Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
És még csak azt sem lehet Dóziából kivenni, hova szándékozott menni, hisz tudtommal egyetlen ismerőse sincs a városban, így mondta nekem méltóságod, nemde? Nincs senkije rajtam kívül, s megfoghatatlan előttem ez az eset. De remélem, nekem majd vallani fog, mondá Eszthey grófné az órára pillantva, s mind nyugtalanabbnak látszott, de ekkor lépett be Dózia kalappal fején, s kis útibőrönddel kezében.
E tekintetben én az ellenkezőről vagyok meggyőződve, mondá hévvel Hermance, ki hiába küzdött fölindulása ellen, most egyszerre szenvedélylyel törtek ki a szavak ajkán. És határozottan azt hiszem, hogy a legtöbb nő tudva is férje hűtlenségét, szemet huny, napirendre tér fölötte, meggondolván, hogy közös sorsot kell a többiekkel viselnie. Eszthey megmozdult helyén s új mosolyt erőltetett ajkára.
Én pedig bizonyos vagyok benne, hogy Béla fölött nem kell aggódnunk; ő sokban hasonlít hozzám, s azt hiszem, nem lehet kifogásod ellenem, mint férj ellen, mondá nevetve a gróf és az asztalon át melegen nyujtá kezét nejének, mit az megszorított, de ajkait, talán akarata ellenére, egy áruló sóhaj hagyta el, minek hallatára Eszthey kissé meglepetve vizsgálta arczát.
A meddig ügyeim tartóztatnak, de remélem, a hét végén szabadulhatok. A farsangra azonban visszajön? Nem tudom, nincs meghatározva távollétem ideje, azonban a farsang, mint talán tudja grófné, rám nézve nem bir vonzóerővel. Igaz, te inkább kerülöd, mint keresed a társaságot, mondá mosolyogva Eszthey. Sem az egyiket, sem a másikat nem mondhatnám. Szeretek egyedül lenni, de nem kerülöm az embereket.
Eszthey grófné lesujtva állt helyén s nem tudta kitalálni, mit tegyen, mialatt Dózia érdekkel, feszülten tekintett rá s látta rajta a tusakodást, mi észrevehető csodálkozásra gerjesztette. Most bámul? ugy-e? kérdé gúnyosan Obrenné. Talán azt hitte, tárt karokkal fogadják s még egy doboz czukrocskát is kap gyönyörű viseletéért... Nem, azt nem gondoltam! kiáltott föl hévvel a leány.
Ma itt van, de együtt voltunk pár nap előtt falun. Képzelje, grófné, Jakab, ki uradalmak ura, egy kis birtokot vásárolt. Jakab birtokot vett? kiáltott föl meglepetten Eszthey. Minek és hol?
Tudta, hogy itt vagyok? kérdé csodálkozva Dózia. A bérkocsis mondta Eszthey Bélának, ki ugyanaz volt, ki amaz éjjel a Holcsi-házhoz vitte, s ráismert. Dózia halálsápadt lett e szavakra. Istenem, istenem! rebegte rémült hangon, úgy itt sem lesz maradásom... De hát ki elől szökdösik, s viszik ide, s tova a világban? kérdé bámulva Oroszlay. Esztheyék elől!
Nagy lelki megrázkódáson ment keresztül, míg el tudta magát a távozásra határozni, s még nagyobb próbáltatások vártak rá, midőn szökési szándéka fölfedeztetett, s őt Eszthey grófné magával vitte.
De most az egyszer nem csalt mosolyt Eszthey ajkára korán érett fiának hetykesége. Kedvetlenül kérdé leányától: Nem sértetted meg Jakabot valamivel? Ő nagyon érzékeny természet. Ezt már a mama is kérdezte tőlem, viszonzá a leányka, midőn Csetnekről hazajöttem. De az lehetetlen lett volna. Oly jó, udvarias, szelid ő, hogy fájna az embernek távolról is sérteni őt.
Az atyák sokat elnéznek fiaiknak, s talán ebben rejlik a későbbi baj és szomorúság, mit azok szüleiknek okoznak. Lassan kiforrják magukat s később megcsendesednek. Nem mindegyik! s félek, hogy fiunk nem azok közül való! Fölösleges és időelőtti félelem! Mondd csak, Bertalan, óhajtanál te Veronikának olyan férjet, mint Béla? Eszthey kissé megzavarodott erre a kérdésre. Nem!
A Nap Szava
Mások Keresik