Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. szeptember 9.
Kilépve az utczára, melyben a palota állt, melynek tulajdonosa Eszthey Bertalan gróf volt, sietve haladt azon végig, azután egy mellékutczába tért be, mely meglehetős hosszú volt, de melyen végighaladva, daczára az esős alkonynak, meglassítá lépteit, s vidám, gondtalan mosolylyal haladt előre, mintha már nem volna sietős dolga...
Azt mondta, ismert, mint kis leányt, s meg akartam tőle tudni, kik voltak szüleim. Eszthey nyugtalan mozdulatot tett e szavakra. Ki az a Kardos? kérdé feszülten. Mérnök, ki Genfben időzvén, fölkeresett bennünket Holcsi ajánlatával, de mi később kisült, hogy hamis volt, sőt nagy ijedtséget láttam az ügyvéden és Klárán ottléte miatt, mintha féltek volna attól, mit ő nekem beszélt.
Lovait simogatta s a kocsissal ereszkedett beszédbe, de hallott minden kérdést, mi vendégei ajkáról elröppent, valamint feszülten várta Bertalan gróf feleleteit. A hölgyeket nem láttam, viszonzá Eszthey, de elég jól végeztem. Látogatásokról nem beszéltem, komoly dolgom volt az ügyvéddel s elfelejtettem szándéktokat az odamenetelre nézve bejelenteni.
Azért tettem ezt, hogy kiváncsiságát fokozzam, s midőn nagyon éhes lesz, beadom a szükségeseket neki. Miféle ember Eszthey gróf? Könnyelmű, ledér, állhatatlan természet, de neje előtt kifogástalannak akar látszani, s mindannyiszor megriad, ahányszor valami fölfedeztetés fenyegeti hűtlenségét.
Nos, majd meglátjuk... viszonzá az órára pillantva Eszthey, ki nem tudott hosszasan egy tárgynál maradni. Veronika még oly fiatal, hogy évekig várhat erre az újkori Hamletre, ki tünődik, okoskodik, álmodozik, de talán nem fogja azt mondani Veronikának: menj kolostorba Ofélia!
Oroszlay Jakab ezalatt lassan haladva az utczákon, még egyszer végigfutotta gondolatban mindazt, miről Kardossal beszéltek, s törte rajta fejét, kit érthetett az a «főrendű» elnevezés alatt, s hogy e szóra mi okból jutott neki eszébe Eszthey, kit mindenki könnyelmű, de becsületes gavallér embernek tartott, s többnyire szerették is, bár ő nem különösen szimpatiált vele.
Az nem is valószínű, hogy ha ő oly szegény volt, annyira tehetős rokona lett volna, ki húszezer koronát igérjen a gyermek föltalálójának... Most, tizenöt év után! Annak tehetős embernek kell lenni, mondá Eszthey gondolkodva. Az ügyvéd habozva kérdé: És hajlandó volna gróf úr ugyanoly összeggel jutalmazni azt, ki a keresett gyermeket föltalálja?
Eszthey kiállította a kötelezvényt s távozni készült, midőn az ügyvéd megállítá. Egy fontos dolgot elfelejtettünk gróf úr, a keresendő gyermeknek a nevét. Pármai Teodózia, viszonzá gyorsan Eszthey, s kisietett a szobából, mintha a kiejtett név üldözte volna...
Elég! kiáltott föl szigorúan Eszthey, csak nem tételezi föl rólam, hogy szövetségre lépek önnel Oroszlay gróf terveinek meggátlásában. Tehát nincs a házasság ellen semmi kifogása gróf úrnak? Egyszerűen nem hiszem. Úgy ajánlom magamat s szívből kivánom, hogy sohase bánja meg ezt a választ és ne gondoljon vissza arra, hogy hatalmában állt volna Oroszlay gróf nősülését megakadályozni.
Az intézetből... De mondja meg, kérem, hol és kinél vagyok e házban? Nem tudja, hol van? kérdé bámulva Ernesztine. Hát nem ismeri a grófnét? Hallottam, hogy úgy nevezte úrnőjét, kit én évek óta ismerek, de nem tartottam annak. Eszthey grófné házában van, kivel ide jött, de hát kicsoda ön? Szükséges azt magának tudni?
A Nap Szava
Mások Keresik