United States or Bermuda ? Vote for the TOP Country of the Week !
Enyingi azonban látta Veronika arczán, hogy az valami nagy elhatározásra készül s jobbnak találta egyedül hagyni a hölgyeket és rövid idő mulva ő is távozott, azzal a szándékkal, hogy fölkeresi Jakabot, kinek arcza halálos sápadtságából gyanítá, hogy az miféle kedélyállapotban lehet.
Lovait simogatta s a kocsissal ereszkedett beszédbe, de hallott minden kérdést, mi vendégei ajkáról elröppent, valamint feszülten várta Bertalan gróf feleleteit. A hölgyeket nem láttam, viszonzá Eszthey, de elég jól végeztem. Látogatásokról nem beszéltem, komoly dolgom volt az ügyvéddel s elfelejtettem szándéktokat az odamenetelre nézve bejelenteni.
Lehet, mondá az habozva s iparkodott fölmászni a bakra. Felelj. Miért akarod azt, a mit kérdezek, titokban tartani. Gróf úr, én nem emlékezem. Láttam, hogy köszöntötted a hölgyeket, honnét ismered őket? Csak az egyiket, mondá kedvetlenül a kocsis. Mi a neve? Azzal nem szolgálhatok. Akarom tudni, miért titkolod kilétét.
Csak aztán kérdezte, hogy: Szabad? S mély meghajlással köszöntve a hölgyeket, várta a feleletet. A felelet elég kategorikus volt: Nem szabad. A szőkébbik leány szólt, aki a páholy előterében ült s most, az ajtónyilásra, könnyedén hátrafordult. A másik, aki a sötétben kucorgott, nem adott életjelt. Ó, bocsánat!...
Talán zavartuk a hölgyeket? kérdé Enyingi, fölemelve a padlón heverő kendőt. Meglehet, hogy itt voltak és kiosontak, hallva az idegen hangokat, viszonzá mosolyogva az ügyvéd, kinek rendesen komor, savanyu arczához sehogysem illett a nevetés. Sajnálom, hogy elűztük őket ebből a nyájas szobából, mely valóságosan napsugárban fürdik.
A Nap Szava
Mások Keresik