United States or Germany ? Vote for the TOP Country of the Week !
Sándor ezalatt magához tért fölindulásából. Nyugodtan egy lépést tett Manó felé, s míg ez ökleit háta mögött összeszorítva apja felé hátrált, harag nélkül, de szilárdan szólt hozzá. Sajnálom, a mit tettem, de ha újra kezdenéd, újra megtenném. Jegyezd meg hát magadnak: senkitől, értsd meg, senkitől sem fogom eltűrni, hogy nőmet megsértse.
Talán zavartuk a hölgyeket? kérdé Enyingi, fölemelve a padlón heverő kendőt. Meglehet, hogy itt voltak és kiosontak, hallva az idegen hangokat, viszonzá mosolyogva az ügyvéd, kinek rendesen komor, savanyu arczához sehogysem illett a nevetés. Sajnálom, hogy elűztük őket ebből a nyájas szobából, mely valóságosan napsugárban fürdik.
Itt ma egy betegápoló-egylet akar concertet adni: énekelni, szavalni, cziterázni fognak, nincs mód a vendégeskedésre. „De ha ő exellentiája igen szépen kéreti a korcsmáros urat?“ ostromolt László ur szeliden. „Már nagyon sajnálom; de nem változtathatok rajta“, vedé magát a korcsmáros. „No de ha „én“ kívánom, hogy ennek a derék embernek egy kis mulatság legyen itten!“ vitatá László ur erősebben.
Sajnálom, hogy ennek így kellett történnie... Regina leintett a kezével. Nem tehetsz róla dunnyogta elkeseredve mindennek én vagyok az oka. Eh, dehogy vagy, dehogy... Mondom, hogy én vagyok oka és ez így is van... Jó lesz, ha sorsomra hagysz. Láthatod, hogy bajt hozok rád és még több bajt is fogok hozni, ha nem menekülsz tőlem.
Hozzanak egy tragacsot és szedjenek föl. Itt maradok, főhadnagy úr. Köszönöm! Önt természetesen szívesebben látom magam mellett, mint azokat a derék embereket. Igaz! Ebben a gyalázatos sötétségben meg sem tudná találni őket... várjunk reggelig. Akkor elvisznek, ön pedig tovább hajszolhatja a moszkálikat. Sajnálom, hogy néhány napra ki kell maradnom a vadászatból.
Elhagytalak vágtam közbe hirtelen de megmondtam, hogy amint vizet kerítek, visszajövök. Aminthogy vissza is jöttem. Igaz, visszajöttél bólintott fejével fáradtan a leány de azalatt el is pusztulhattam volna... Sajnálom, hogy nem vittelek magammal. Sajnálod? Elhiheted, hogy tiszta szívből. Megbiccentette gyenge mozdulattal a fejét és intett, hogy elhiszi.
„Talán neheztelsz rám valamiért?“ Csak nem szól rá semmit. Nini! Domahidy Feri nem ismer rám: pedig kilencz esztendeig ültünk egymás mellett a képviselőpadon s egymással szemközt a klubban. „Én vagyok Jókai.“ „Tudom!“ felel a megszólitott elpusztithatlan hideg vérrel. „Hát ön talán nem Domahidy Ferencz szatmári főispán?“ „Sajnálom; de nem vagyok az.“ „Ugy ezer bocsánatot kérek.
Fontos beszéded, velem? kérdé meglepetve a grófné s feszülten vizsgálta arczát. Dóziáról szeretnék valamit mondani. Beszélj gyermekem, remélem, nincs valami kifogásod ellene? Ellenkezőleg, nagyon megszerettem s csak azt sajnálom, hogy már akkor nem maradt itt, midőn először nálunk volt s mint Ernesztine mondja, egy estét töltött a házban. A grófné arczát sötét, haragos pir önté el e szavakra.
Magam írok Zsenkónak, hogy jöjjenek utánad. Igy nem hagylak! Ott a helyed a leányod mellett, akár akarod, akár nem. Kemény voltam hozzá. Azt hittem akkor, hogy nagyon sajnálom, hogy jobban már nem sajnálhatnám... Jánoskám mondta, törött hangjába egy kis diadalmas öröm vibrált.
Papa, ez az ember itt a te kocsidon, a te lovaidat hajtva, a te ostoroddal arczul csapott egy fiatal embert, a kit először látott életében. Most az keresi az újságban, hogy ki volt a bántalmazója. A te fiad tudta ezt és nem mer oda menni, hogy azt mondja: engedj meg uram, én egy hülye urfi-gyerek vagyok, sajnálom, hogy bántottalak, vagy hogy kiálljon vele kardra, vagy nem tudom én mire.
A Nap Szava
Mások Keresik