United States or Gabon ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hűségében pedig mindjárt az eb után következik. Soha sincs megkötve, még sem marad el a gazdájától. A zenét igen szereti s ilyenkor nagy fülei szelíden mozognak. A trombitaszóra pedig táncra is perdül, forogván a két hátulsó lába körül. Továbbá a birkaőrzésben is fölöttébb sok jártasságot tanúsít. De azért még sem hivják okosnak, hanem szamárnak.
A boltozott kapunyílást szelíden koszorúzták a komló óriásira növekedett fonadékai s az erkély egészen eltűnt a zöld indák között. Raymundus lihegve sietett föl a lépcsőn s mámoros örömmel lökte be a nagyszoba ajtaját. Csodálkozva állt meg a küszöbön. A szoba üres volt.
Regina szelíden rázogatta vörös fejét, miközben szomorúan ezt válaszolta: Nem szükséges... Úgy is elhiszem. Megint egy érthetetlen rébusz! Ez a bánatosan lemondó hang, ahelyett, hogy mint eddig mindig lecsillapított volna, most valósággal bosszantott. Regina nem figyelt többé rám, hanem gyorsan megindult és a bokrok sűrűségében a közeli barlang felé sietett.
Nem furcsa, hogy ez az ól meg ezek az izék... nem vesztek oda? Regina rám nézett és megbiccentette fejét. Igen, mondotta szelíden ez elég furcsa. Kellemes elégedettséget éreztem. Nem a válaszra voltam kíváncsi, hanem a hangra, ez pedig igen enyhe, igen megbocsátó volt, semmi nyoma benne a goromba haragnak, amelyre el kellett készülve lennem.
A szerzetesatyák arca elfehéredett és ajkuk reszketve mormogta az ördögüző imádságokat. Istentagadó, pogány és vámos! kiáltott felháborodva a prédikátor vikárius. Honnan vetted tömérdek kincset, elvetemült lator? A konyhakertből felelt együgyűen a fráter. Tíz esztendő alatt krajcárokból gyűjtögettem. A templom perselyébe kellett volna tenned szólt rá szelíden a gvárdián.
Kopasz feje kimagaslott társai válla fölött, de tudománya, jámborsága és irgalmassága is túlragyogta valamennyiét. Megvetette az alkohol és a dohányzás örömeit; de szeliden elnézte, hogy társai nagyrabecsülték e két jámbor és élvezetes narkotikumot. Lelkipásztori teendői végeztével visszavonult a klastrom könyvtárába, s ott rendjének halhatatlan szellemeivel oltogatta lelkének örök szomjúságát.
Hellyel és pálinkával kínálta meg a vendéget s erélyes naivsággal, pirulva szólt. Ugyan, ugyan. Ilyet föltenni! Krizosz úr egyszerűen rokona csak neki, rokona, biztos úr. A nagyobbik gyermek, a szőke, kékszemű lány szelíden kúszott a bácsi ölébe. Igen, a papa rokonunk nekünk... A rendőr megitta az italt és mosolygott. No, ő is csak ember. Ej, ej, mily szeretkezés ez ettől a Krizosztól.
Maguk kimehetnek parancsolta a rendőröknek. Aztán Dömötör felé fordult: Az Istenért, méltóságos uram, hogy kerül ön ide? A szobrász szeliden mosolygott. Tessék a jelentést elolvasni. A kapitány sebtében végigfutotta a rendőrellenőr jelentését. Aztán elmosolyodott, gyengéden és elegáns bizalmaskodással megfogta a művész karját s a divánra ültette.
Azért vették hát még hatodiknak az ifjú malacot, hogy majd épp abban az időben hagyja abba az evést, mikor a téli fagy beköszönt. Ily kitanult számításai vannak ennek az üzletnek, kár, hogy a gondolkozó emberi észen túljár a malac, amely az udvarból szelíden kiosonván, eltávozik. Baj, mond a vendég. Hosszabb szünet után felel rá a gazda: Baj. Hun keressem?