United States or Brunei ? Vote for the TOP Country of the Week !
Vígasztalódj, Regina, nekem is az a bajom, ami neked. Csak nem fázik a te lábad is? De bizony! Dörzsöld. Szerettem volna tudni, hogy mi viháncolni való van ezen, de nem szóltam. Azt tapasztaltam, hogy a vörös kamerád ilyenkor minden igaz ok nélkül goromba válaszokat hajlandó adni a nyájas kérdezősködésre. Ebben a pillanatban egyúttal roppant okos ideám is támadt.
Fogta a könyveket s kiteregette maga előtt, hogy felhabzsolja tartalmukat; csak gyötrelmet és még nagyobb félénkségét merített azokból. Nekifeküdt hát a munkának, hogy annak boldogságával és dicsőségével ellensúlyozza társadalmi fellépésének és tudatlanságának goromba fogyatkozásait.
A kis Regina megint visszaesett régebbi goromba tempóiba, amikről nagyjában már leszokott. Még a szeme is olyan dühösen világított, mint a vadmacskáé. Ugyanazt a felbőszült teremtést láttam magam előtt, akit találkozásunk első napján tanultam ebben a kellemetlen formában megismerni. Mire ez a sok mérges hűhó semmiért? Galambos Ganz Árpád inkább mulatságos figura, semmint nem.
Nem furcsa, hogy ez az ól meg ezek az izék... nem vesztek oda? Regina rám nézett és megbiccentette fejét. Igen, mondotta szelíden ez elég furcsa. Kellemes elégedettséget éreztem. Nem a válaszra voltam kíváncsi, hanem a hangra, ez pedig igen enyhe, igen megbocsátó volt, semmi nyoma benne a goromba haragnak, amelyre el kellett készülve lennem.
A bürgerstrassei nagy czivilkaszárnya dobrakerült s jó olcsón jutott hozzá a szép nagy házhoz valami Huber nevü vastag, goromba képű bajor. A müncheni házakon nagyon sok az adósság, annak esett áldozatul a czivilkaszárnya is.
Vidovicsnak úgy tetszett, mintha ugyanebben a pillanatban egy kar mozdult volna meg a homályosságban, hogy valamitől visszatartsa a haragos kis szőkét. Mit akart ez a mozdulat? Azt, hogy: „Ne hívd be!" vagy azt, hogy: „Ne légy nagyon goromba!" nem tudta kitalálni. De nem is volt ideje ezen gondolkoznia. Várták; belépett.
Őszinte, mint egy igazgató s goromba, mintha a férjem volna. Pedig hat hét mulva Isten hozzád-ot mondunk egymásnak s ha még egyszer találkozunk valahol, talán meg se ismerjük egymást. Megérdemlem a leckét, de az én tolakodó barátságom természetesebb, mint a maga roppant hűvössége. Istenem, még nincs egy esztendeje, hogy a szinpadon van s máris milyen ridegen nézi az embereket!
A Nap Szava
Mások Keresik