United States or Niger ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ekkor következett az, hogy befogattam és elindultam a mostani utamra. Hogy „keressek valakit", akit meg nem találhatok soha, sehol. Én nem válok el tőle... de elválni sem engedem. Meg nem szabadulunk egymástól, amíg élünk. Egymás özvegyei leszünk élve. Aki a közelségébe tolakodik, azt levágom. Már tudják és nem is próbálgatják. S ez így lesz, amíg az utam végére nem érek..." Elhallgatott.
A helytartó azt írja a császárnak, hogy sok férfira és nőre akadt, akik bevallották neki, hogy keresztények. Alkonyatkor szoktak összegyűlni és énekelnek a Krisztusnak, akit ők istennek tartanak, továbbá ünnepélyes ígéretet tesznek, hogy minden tisztátalanságot és becstelenséget kerülni fognak.
Deák fájdalmas pillantást vetett a tolvajra s a rendőrhez fordulva mondá: Azt a ruhát csakugyan én ajándékoztam neki. Adja vissza neki, és bocsássa szabadon. Si accepisti, nega! Az ötvenes éveknek elején volt itt Budapesten egy kellemetlen egyéniség, akit senki sem szeretett, ellenben mindenki félt tőle.
Kisasszony, üljünk le egy kicsit mondta a gróf gyöngéden és a nagy gyékényzsöllyék egyikét Gina elé tolta. Köszönöm, gróf úr... és ön is... rámutatott a szomszédos zsöllyére. Olyan volt, mint a bakfis, akit éppen most hoztak ki a zárdából. Nagyon kedves volt. Ugyanezt gondolhatta a gróf is, mert nagyon rajta feledte a szemét a kis leányon. Édes gyermek mormolta magában. És nem unja?
Mintha azt mondta volna: maga poéta! hogy kiszínez magának valamit s aztán azt szeretné, hogy én is olyan poéta legyek, mint maga. De hisz, akit maga kíván, az csak egy álomkép... Ijedten hagytam abba ezt a képzelődésemet. Hátha még valóra talál válni. De nem sokáig bírtam elterelni gondolataimat eszelős vágyamtól.
Tősgyökeres magyar ember, akit sokszor emlegetett mostoha irodalmi viszonyaink egy időre a divatos, felületes és léha novellisztika felé sodortak ötletes, érdekes dolgokat produkált itt is, de nem mélyedhetett el abban a frivolításban, amiben maga sem hitt. Ez a kötete, a „Rangosan‟ biztosan és tisztán mutatja magyar szeme visszatükröző képességét.
Talán Tristanra gondol, kinek aranyhímes palástja csak álmaiban lengett vállán és egész bizonyosan Isoldéra, akit nem csókolt meg harminc év előtt a májusi nászlugasban. Azután... Azután csengetnek az őr kis házikója mellett, mert már hat óra van és hat órakor bezárják a Füvészkertet.
Miklós nem volt Miklós, Miklós Nikoláj volt, de Miklós ezen öröklött hivatal mellett magyar királyi adótiszt volt, jobbkeze a nagyságos helyettes pénzügyigazgatónak, akit kutyahűséggel szolgált s már igen közel állt ahhoz, hogy szorgalma révén, jelen állásában való meghagyás mellett, magasabb fizetési osztályba emelkedjék.
Az én Editem máig is leányos riadozással titkolja saját maga előtt, hogy viszonya van egy férfival, aki az ura. De tiköztetek meg éppenséggel olyan az élet, mintha a házasságtok igaz sem volna. Szököl az urad elől, akit sohasem szerettél. Rosszul esik, hogy bántod; hallgass kérlek.
Most Jenőke lett beteg, dagadni kezdett a torka s azt mondta, hogy bajosan tud nyelni. A nagynéni, akit az anyát helyettesíteni hozott magához Veress, tapintatos, gyöngéd módot keresett, amivel tudtára adja a dolgot, de erre nem volt szükség. El kell hivni Bojthot mondta Veress s egy kanállal leszorítva a gyermek nyelvét, belenézett a torkába.