United States or Nepal ? Vote for the TOP Country of the Week !
Most, urambátyám, meg fogja engedni, hogy szívem hő vágyának engedve, Tatárországba utazhassam a boldogtalan Ilka megszabadítására, hogy visszaadhassam egyetlen leányát annak, ki a másikat általam veszté el. A békeség kötve van, oltalma alatt bátor lesz utam, melynek czélját senki sem fogja oly szívvel-lélekkel teljesíteni, mint én.
Igy azonban rögtön megelevenedett lelkem előtt, hogy ezen a helyen mi folyt... Szegény Nagy főhadnagy úr, vajjon mi van vele? Ha nem csalódom, épen ennek az ároknak a szélén adtam át a derék Heiszer bácsinak, amely mellett most visz el utam a hágó teteje felé. Jó mély árok, át kellene valahol menni rajta, csak ne lenne tele ez is piszkos esővízzel.
Kételkedve méregeté őt a haramia; de hirtelen felelt: Ismerem az efféle igéreteket, egy ily zsák arany a tatárok között is szerez nekem menedéket. Jól van tehát; csak legalább annyit hagyj, a mi elég utam folytatására. Esdeklett Bogdanu. He egy bojárnak mindenütt van hitele; hiszen a vajda rokona csak nem fogott amúgy vaktában utazni. Lovakat adtam el a császári sereg számára, és marhát.
Az «akadályok» szót erősen, jelentőségteljesen ejté ki, s Esztheyné kissé zavarba jött és gyorsan kérdé: És ezek most végleg el vannak hárítva? Csak ideiglenesen, mind a mellett remélem, hogy pár nap múlva mi sem áll utam előtt, s nyugodtan távozhatom. Az egész őszt Angolországban fogja tölteni? De remélem, a farsangra visszatér... kérdé Veronika.
A Nap Szava
Mások Keresik