United States or Turks and Caicos Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az igaz, hogy ugy se szép, a hogy én csináltam a magamét, a mig egyedül voltam... Mert hát én lelket adtam bele az üzletbe. A tisztesség alapján állottam s a ki csak egy kicsit ugy nézett ki, hát annak volt hitele nálam. S kiszámítottam, hogy ennyi kell az életre, ennyi kell arra, hogy félretegye az ember s aztán azonfelül egy krajczárt se vettem el. Aztán tönkrementem.
Térde, mellei és egyéb részei minden lépésnél kiütköztek a rongyok alól. Muszáj valamiféle köntöst előteremteni. Amikor összecsomagoltam az egyik orosz közkatonától visszafogott köpenyt, blúzt és nadrágot, tudtára adtam, hogy ebből a holmiból fogok számára köntöst fabrikálni. Azaz, hogy nekiülünk és ketten fogjuk fabrikálni, így majd csak kisütünk valamit. Értesz valamit a tűhöz? Aber, hallod!
Ha úgy volna is, melyik leány megy nőül ahhoz, ki első szerelme tárgyát képezte, s én soha semmiféle okot sem adtam arra, hogy leendő kérőjének tekintsen. Abban tehát bizonyos vagy, hogy nem szándékozol őt nőül venni? Mily különös kérdés! kiáltott föl türelmetlenül Oroszlay, s rendesen szelid, álmodozó arcza megrovó kifejezéssel birt, mi barátját majdnem zavarba hozta.
Vállamra csaptam a puskámat is és szótlanul elindultam. Regina elégedetlenül rázogatta vörös fejét. Haragos pulykamérge, mintha egyszerre elpárolgott volna. Nyilván azt képzelte, hogy csúful megsértett és most neheztelek. Azért nem adtam választ. Holott pedig azért nem adtam választ, mert arra az igazságra, amit szemem közé kiáltott, nem igen kínálkozott talpraesett riposzt. Szótlanul mentünk.
Regina hamarosan elém került és jó darabon mindig előttem ment. Később valamivel hátrább maradt és minden öt percben más-más megjegyzést tett. Konok hallgatásba merülvén, egyikre sem adtam választ. Némán, egykedvű, megkeményedett arccal bandukoltam előre, mint valamely rosszkedvű, láncos medve.
Zanardelli, a kalmár, a mult hét végén megérkezett és sok interesszátus dolgot hozott magával Velencéből! Én is adtam neki kommissiót egynémely arcanára, de eddigelé még nem jelentkezett felelé a tudós boszúsan. Nem jelentkezhetik, miután egy idegenben ráragadt betegség ágyba döntötte! Honnan tudod mindezt, kedveltem? bámult a tudós. Kegyelmed házi orvosától, a tudós Vesicatorius uramtól!
Hiszen utoljára nem oly nagy dolog... lehet mondani, divat... a legelőkelőbb családok fiaival megtörténik... rajtam is megesett... rávitt a kényszerűség... no, nem érted? segíts már kimondani... néhány váltót adtam ki... de... másnak a nevét írtam alá... Tovább nem folytathatta.
Őrmester úr Vargát derült hangulatba hozta ádáz gyűlöletem a bakancsom iránt. Nevetni kezdett. Helyes, kérem! De akkor a lába is szétment volna, kérem. Ez pedig nem lett volna helyes, kérem. Igazat adtam neki és szépen megköszöntem a szívességét.
Szavamat adtam és esküvel köteleztem le magamat, hogy mindaddig maradok, míg a nagy titkot meg nem találjuk! válaszolá színlelt levertséggel. Akkor maradnod kell, José! A szó köt, de az eskü kötelez! Maradj hát, meddig maradnod kell!... »Aki esküjét töri, nyakát szegi!« mondotta atyám. Tehát beleegyezel, testvérem? kérdé José derült arccal.
Én pontosan kifizettem a számláját és annyi pezsgőt adtam neki inni, a mennyi csak bele fért. Ugyanaz nap, melyen Boglár Kálmán levele érkezett, megjött Manó is. Díszesen, hangosan beszélve s jobban henczegve, mint valaha. Klárát csak futólag, félvállról s alig titkolt gúnyos mosolylyal üdvözölte. Atlasz úr most már nem volt úgy elragadtatva elsőszülöttje látogatásától, mint azelőtt.
A Nap Szava
Mások Keresik