United States or Isle of Man ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nem tudom, mindjárt kiszaladtam. Költsük föl a mamát is. Hagyja majd megnézem, készen van? Jöhet már. Gergely kijött, megfogta a leány reszkető kezét, együtt mentek el addig a szobáig, a hol az aludni szokott. A kis fehér szobában semmi különös jel nem mutatott arra, mintha betörők lettek volna benne.
De ha csakugyan mint vevő fogsz fellépni, úgy majd mégis kisül az illetők előtt, ki a birtok vásárlója, mondá Enyingi, ki különben is kiváncsi természetű volt, s ez a szerinte különös dolog nagyon érdekelte. Természetesen, csak kezdetben nem akarok mint vevő szerepelni. Félsz, hogy nagyobb lesz az ár neked, mint másnak volna?
Különös hangzása volt a németségének, de csakhogy megszólalt. A furcsán bizonytalan, bámész mondhatni bamba nézése sem igen volt ínyemre, de legalább kinyitotta a száját. Ezzel az idegenszerű nézéssel egyébként nem tudtam tisztába jönni.
Mivel pedig a csirák a nedves és mocsaras helyeken szaporodtak legjobban, Panama és Balboa városok környékén a nagy mocsarakat teljesen kiszárították és feltöltötték. A szúnyogtól lepett egykori mocsarak helyén most már szántóföldek vannak. A petékkel borított helyeket különös gonddal rombolták széjjel vagy pedig alagcsövezéssel pusztították el.
Különös tehetsége és szenvedélye volt rá, hogy a szerinte egymásnak való párokat összeboronálja. A leányos mamák istenítették emiatt s mindegyik boldog volt, ha felcseperedő virágszálát bemutathatta Zsuzsánna néninek. A nagy ozsonnákra szóló meghívást mindenki egyszerűen elsőrendű kitüntetésnek tekintette, akit a szerencséje hozzájuttatott. No, de méltán is.
És maga sem tudta miért, de különös izgatottsággal várta jövetelét, mit úgy próbált megmagyarázni magának, hogy nagyon kényes tárgyról lesz közöttük szó, mit Oroszlayn kívül soha senkivel sem volna bátorsága közölni.
Láttad a szép leányt, kit az ügyvéd tegnap megszöktetett előlünk? Előhoztad-e, hogy meg akarjuk őket látogatni? stb. kérdezték sorban egymásután tőle, ki nem valami különös jó kedvvel érkezett vissza s egyhangú és rövid feleleteket adott. Csupán a háziúr nem szólt semmit.
Olyan büszke az, mintha valami főherczegnő volna; alig felelt kérdéseimre s azután nem szóltam hozzá. Némán ültetek együtt egész este? kérdé csodálkozva Hermance. Ő kinézett az ablakon, én pedig kézimunkán dolgoztam. Ez különös. Honnét hozta őt grófné s mily czélból hozzánk? Ma itt fog maradni. Holnap tovább viszem. Most vezesd ide s menj estelizni.
Dózia reszkető kézzel vette át a papirost, sejtvén, hogy abban rá nézve valami rossz foglaltatik, mert úgy Klárának, ki közel jött hozzá, mint Holcsinak különös szomorú és vésztjósló kifejezést látott vonásain, kik feszülten lestek a levél hatását arczán, mely perczről- perczre rémültebb és izgatottabb lett. Soha! kiáltott föl Dózia könybelábadt szemekkel. Én Eszthey grófot nem követem, inkább...
Különben pedig szinte félelmes csend volt; még a szellő sem libbent, hogy attól a bozót sugdoshatott volna. A forrón tűző nap úgy elbágyasztott eközben, hogy a szemem lassankint le leragadt; elbóbiskoltam a how dahban. Arra riadtam fel, hogy mintha az egész jungle égne, olyan ropogás pattogás verte föl az imént még mélységes csendet. Ismertem már ezt a különös zajt. Tudtam mi okozza.
A Nap Szava
Mások Keresik