United States or Russia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Palaszürke felhők torlódtak az égen s mire leértek a völgy alján kanyargó szekérútra, havazni kezdett. Szurkos sötétség borított be mindent, csak a fák tövében meggyűlt hó világított. A síkos úton horkanva lépkedtek a lovak s a gyalogosok zárt sorokban, komoran haladtak. Alig lehetett látni két lépésre. Szorosan egymáshoz feszültek a csontos vállak s az újoncok álmosan borzongtak.
Kardos szeme gyorsan futotta át e szobának minden zege-zúgát s pillantása az abból nyíló mellékajtón pihent meg. Hova vezet ez? kérdé a leánytól. A lakás tulajdonosához, ki öreg úr, alig mozdul ki szobájából. Azt hiszem, most nyitva is van. És félig kinyitva az ajtót, bedugta szőke hajjal borított fejét. Ki van ott? kiáltá egy megriadt gyönge hang. Én, Pali bácsi. A szobát akarja valaki kibérelni.
Önmagának azonban bevallotta, hogy Michiels, Semper, Riegl, MaierGraefe, Hildebrand és Rodin könyveinek majd minden lapján érthetetlen és homályos sorokra bukkan, amelyeken hiába töri kemény sörtével borított domború koponyáját.
E szavak kicserélése után a fogatokra ültek, melyeket Jakab gróf küldött értük az indóházhoz, s röpültek Zaláncz felé, melynek vörös fedele az esti homályban már messziről feltünt szemük előtt, s az épületet környező erdővel borított hegyek zöld keretében festői képet nyujtott.
Időközben, míg Vidovics segítségégével fölhúzta új, angolos szabásu kabátját, mely hírnevére nagyobb árnyékot borított minden éjjeli zenénél, egy bizalmas kéréssel fordult a barátjához: Feri, kérem, adjon Bérczlakynénak két forintot. Először, mert tartozom neki s másodszor, annyi gyereke van szegénynek!... Itt marad? Nem jön be hozzám egy csésze teára? Miért? Hogy elaludjék, mint a multkor?
A Nap Szava
Mások Keresik