Ezen időben, melyben olvasóinkat ide vezetjük, az esthajnal első borúja kezde terjedni, s az áradt mocsárok keskeny düledező töltésén halkkal ballagtatá a csordás barmait haza felé, midőn lódobogást hallván maga után, hirtelen hátra nézvén, egy sebesen vágtató lovagot pillanta meg. Utat! kiáltá ez már messziről, tágíts a töltésen, mert hírem oly szomorú, hogy a pap zsákjába is alig férne be.

Ha tudta volna, hogy mi történt a Holcsi-házban a leányok odaérkezése után, biztosabb reménnyel kecsegteti magát, mert Klára elfáradva az úttól, hirtelen rosszul lett, s ágyba kellett feküdnie és Dóziára nem ügyelhetett föl úgy, a hogy azt neki Holcsi meghagyta, bár igyekezett őt ágya mellett tartóztatni, mind a mellett nem tilthatta meg, hogy pár órára szabad levegőre ne menjen.

Nem félelem volt ez, hanem valami furcsa borzadály attól a jövendőtől, melyet a mester rövid megjegyzése hirtelen szemeim helyesebben szólva a fantáziám elé rajzolt. Láttam magamat, mint mankóra szorult féllábú nyomorékot... Még a szívem is összeszorult. Árkaink frontjában most mindenütt csendesség lett.

Megbátortalanodik keserűségében és zavarodottan mondja Minállunk kétszázharminckettő a házszám... Értse meg ember világosítja a bíró mi alkalmaztuk a kilencvenkettedik szakaszt. E szerint két évet kapott. A büntetését egy évvel leszállítottuk. János hirtelen előrenyújtja az egyik csizmát, melyben a lába is benne van s gyönyörrel nézi. Hát egy esztendő lemaradt.

De még a juhász is a régi módi szerint ütött nagyot a szamara fejére, ha nem sietett eléggé, amikor a Ludas csárda felé irányodtak. Vitás uram csak azt vette észre, hogy kezd az esti, sőt a késő esti vendég megakadni a csárdája szellős ivójában. Nem a rendes fuvarosnép közül került ki az ilyen, hanem úgy termett itt lóháton, váratlanul, mint a hirtelen támadó fergeteg.

A mulatság tehát csütörtökön kezdődött. Piros rózsa, fehér rózsa; szőke leány, barna ... egy kis tánc, egy kis kártya, sok bor és megint sok bor mellett elmult péntek, elmult szombat is. Vasárnap reggel, kilenc óra tájban, Vidovics Feri, aki máskor végig ki szokott tartani, hirtelen elszomorodott, s a fejébe vette, hogy haza megy.

Idejöhetek kicsit? kérdezte a sovány, hosszú Rózától, aki akkor a széken ült. Hogy aludt Kálmán az éjjel? Jung Róza felállt és pislogó, ijedt szemekkel nézte a hölgyet. Kérem tessék mondta majdnem siró hangon és hirtelen beszaladt a lakásba. A hölgy csodálkozva nézett utána, aztán leült a székre. Hogy érzi magát? kérdezte Kálmántól. Nem fárasztja, ha beszélek magához?

Egy napon tehát, mikor Miska garçon szállására ellátogat, azt zárva találja; de benézvén a kulcslyukon, látja, hogy többen vannak odabenn, s elkezd zakatolni. Arra nagy riadás támad a szobában; hirtelen összevissza kapkodnak mindent: Miska ur elébb rivallja erősen, ki van odakinn? mit akar? csak akkor nyit előtte ajtót, s urambátyám jól látja, hogy egy felvont pisztolyt dugott el a zsebébe. Pszt.

Az tudniillik az ágy feje mögé húzódva, még mindig csendesen sirdogált és panaszosan suttogott: édes néni... Az édes néni hirtelen végzett vele. Még a kezét is fölemelte, s feltartott, átlátszó mutatóujját meglóbázva a levegőben, ugy vigyorgott reá, mint az imént Szőcsnére. Te se kapsz semmit. Te szeretsz... szer... a nélkül is. Azt mondtad...

Kételkedve méregeté őt a haramia; de hirtelen felelt: Ismerem az efféle igéreteket, egy ily zsák arany a tatárok között is szerez nekem menedéket. Jól van tehát; csak legalább annyit hagyj, a mi elég utam folytatására. Esdeklett Bogdanu. He egy bojárnak mindenütt van hitele; hiszen a vajda rokona csak nem fogott amúgy vaktában utazni. Lovakat adtam el a császári sereg számára, és marhát.