United States or Eswatini ? Vote for the TOP Country of the Week !
Itt ugyan nem fog grófot játszani, festő uram, és a kit én fizetek, attól megkívánom, hogy meghunyászkodjék előttem, mint a kutya. Ezt mondtad neki? kiáltott az öreg asszonyság ijedten, de némi büszkeséggel. Ezt akartam mondani, felelt Atlasz úr, jelentékenyen leeresztve hangját, de nem jutottam szóhoz. Hanem majd meg fogom még neki mondani!
Hát még sem akart elfogadni! kiáltott Atlasz úr nagy méltatlankodással. Nem fogadni el egy Atlasz Sándort! Ki az a püspök, mi az a püspök? A püspök is csak olyan pap, mint a többi, csakhogy több pénze van és vörös ruhában jár. Nagyszerű! Nem fogadhatott el, mert nagy beteg, mondá Sándor csillapítólag. Ez már más, jegyzé meg Atlasz úr megnyugodva. Miért nem mondtad ezt mindjárt?
Mondtam már neked gyakran, hogy ők számítanak reád. Veronika szerelmes beléd, s vallomásod mérhetetlen csapás lehetett Esztheynére. Azok után, miket a grófné mondott nekem, magam is kezdem hinni, hogy valamely mélyebben fekvő oka lehetett az idegességre... viszonzá gondolkozva Jakab gróf. De hát miért is mondtad el mindazt neki, mi legkevésbbé sem tartozik rá? Ellenkezőleg!
Még most sem feledte el azt a haszontalan embert? Lehet az ilyent feledni? De hiszen őrültség volna, ha még mindig szeretné. Ki mondja, hogy szereti? Nem te mondtad, hogy nem tudja elfeledni? Nemcsak a szerelemnek van jó emlékező tehetsége, hanem a gyűlöletnek is. De hát érdemes ez az ember gyűlöletre? Érdemes-e másra, mint megvetésre? A leányok nem ítélnek mindig a mi szemünkkel.
No, vén szamár! szólt s a hangja most már barátságosan csengett, kellett ez neked? Minek ingerelsz, mikor rosszkedvü vagyok?! Látod, ez már beszéd! felelt Cipriani meghatva. Miért nem mondtad ezt mindjárt? Vidovicsra nem is haragudott tovább, csak a civilek gyalázatos szerencséjét átkozta magában.
Oh, Istenem, tudom én, hogy csak az enyém voltál; és mégsem voltál az egészen. Valami hiányzott... Gyere közelebb, nem bírok így ülni melletted; add ide a kezedet, hadd húzzam le a keztyűcskédet... Erre igazán semmi szükség sincsen. Azt mondtad, kérdezzelek. Beszélj. Ne mondd, hogy úgy mentem el tőled, hogy meg sem hallgattalak. Mit akarsz még mondani?
Esel... dunnyogta megvetéssel. Hm... ezt egyszer már hallottam, mondottam vállatvonva, anélkül, hogy a friss gorombaságra további ügyet vetettem volna. A leány élénken bólintott. Ja... már hallottad és mindig hallani fogod, amikor szamárságokat beszélsz. Ezzel a sánta lábbal akarsz te elmenni a forráshoz? Mondtam. Azt is mondtad, esett szavamba a leány hogy a sánta kutyát hamar utólérik...
Az tudniillik az ágy feje mögé húzódva, még mindig csendesen sirdogált és panaszosan suttogott: édes néni... Az édes néni hirtelen végzett vele. Még a kezét is fölemelte, s feltartott, átlátszó mutatóujját meglóbázva a levegőben, ugy vigyorgott reá, mint az imént Szőcsnére. Te se kapsz semmit. Te szeretsz... szer... a nélkül is. Azt mondtad...
Reggelig elmúlik. Nem érted, hogy szédül a fejem? folytatta kissé akadozó nyelvvel ez nem rossz... nem, ez nem rossz... de nem is jó... Főleg az nem jó, hogy túlságosan melege van az embernek. Reggelig ez is elmúlik. Reggelig, reggelig... ezt már vagy tízszer mondtad, de mi lesz reggelig?
Azt hittem, hogy a lánynak van izlése s hogy az uniformis mégis csak uniformis, még Amsterdamban is. És aztán? Kiderült, hogy a lánynak nincs izlése. Nagyon gyakorlati, mi? A kétszerkettő, parfőnnel leöntve. Látod, ezt szépen mondtad. Egyszer arról beszéltünk, hogy a tulipán megterem-e Magyarországon? Azt feleltem neki, hogy a búza jobban fizet.
A Nap Szava