United States or Guinea ? Vote for the TOP Country of the Week !


A mint Bánjalukába bemasiroztunk, ez a szedte-vette bosnyák nép olyan alázatosan fogadott bennünket; azt gondoltam, vizet sem tudnak zavarni. Én egy jómódu rőfös kereskedőnek a házához jutottam, tizenkét huszárommal. A gazda nem volt ugyan otthon; hanem a felesége, egy csinos takaros menyecske elég szivesen látott bennünket.

No, büszke éppen nem vagyok magára, de szeretem, hogy szófogadó. Mariska visszahuzódott s Vidovics tovább monologizált: Odafönn éppen szemközt leszek velök s még közelebbről láthatom őket ... Aztán úgy cselekedett, ahogy igérte. Apor Ilonka egy kicsit duzzogva fogadta. Csakhogy eszébe jutottam végre!

Itt ugyan nem fog grófot játszani, festő uram, és a kit én fizetek, attól megkívánom, hogy meghunyászkodjék előttem, mint a kutya. Ezt mondtad neki? kiáltott az öreg asszonyság ijedten, de némi büszkeséggel. Ezt akartam mondani, felelt Atlasz úr, jelentékenyen leeresztve hangját, de nem jutottam szóhoz. Hanem majd meg fogom még neki mondani!

Nem kerestem. Eszembe sem jutott. De aludt és valami számlával jöttek; nem akartam felkelteni; tudtam, hogy úgyis csak fizetne, belenyúltam a zsebébe a tárcájáért és ekkor kiesett a tárca mellől egy levél. Aznapi levél. A bérlő felesége írta. Küldönccel küldhette. Abból mindent megtudtam. Amikor fölébredt, mert én nem keltettem fel, odaadtam neki azt a levelet és megmondtam, hogyan jutottam hozzá.

Az őrnagy, mit beszél az őrnagyról, abban már nem lehet bizni, ha akart volna valamit tenni, nem jutottam volna ide a rettenetességbe. Egyszer, még a messze időben valaha régen volt egy nagy ország. Csupa okos, tudományos ember állott az élén.

A sors megint ellenem határozott. Én jutottam arra a helyre, mely szemközt volt a nappal, ellenfelemé volt az előny, hogy a napnak hátat fordithatott. Mögöttem volt egy vén cserfa, melyet nemrég botoltak le, a csonka ágcsomok meredeztek róla mindenünnen, ezt én akkor ráértem nagyon szemügyre venni. A segédek tapsoltak, hogy lőhetünk.

Mások Keresik