United States or Finland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Aztán, míg sarkantyús csizmáival mélyen lesüppedt a porhanyó szántásba a nagy erős ember, elütőleg felelt: Ah, nem... Hagyd azokat, őrnagy úr, nem olyan rosszak azok a kölykök, mint ahogy gondolja az ember... Egyébként a fölszerelési utasítás a szamár minek hordjon a kadét borjujában gombpucolót...
Már hallottam egy jó öreg vidám bácsiról, aki itt lelki medicinát osztogat. Bizony alighanem a te diplomád az igazi... Aznap tüdősleves volt és báránysült salátával. Remek menű. Az őrnagy kinálta, hogy ebédeljen a társasággal. Legyen vendégük. Méltóztassál, öregem mondta a doktor is. Finom gesztussal tiltakozott: Nem, grácia; nem. Megvannak a magam kis bogarai.
Egy tekintet a zavaros, bizonytalan színű folyadékra elég volt, hogy elmenjen tőle a kedve. Morogva tért vissza s a törzstisztjeivel veszekedett. Tessék, ez hát az a híres százhuszonhét. Kohn úr a két sárga gebével elbírt utánunk jönni, Kohn úr itt van és beteggé teszi borával az embereket... Hanem a mi kocsink, az nincs itt, az nem tud jönni. Talán összetört valahol vélte az őrnagy.
Polgári köztudat szerint a tűzoltók nem sántítanak, ellenben az ezredes úr véleménye szerint, mely elvégre s az ezredben, az őrnagy fiatal feleségének véleményétől eltekintve, még a garnizon élet unalmasságában is irányadó, a tűzoltó egy minden rosszra hajló rettenetes lény s valakinek egy tűzoltóhoz való hasonlítása oly sértés, melynél nagyobbat mondani már alig lehet s emellett okos dolog is, mert az alantasok iránt előírt szívélyes bánásmódról kiadott hadügyminiszteri rendeletben nem foglaltatik benne, mint különös bántalom.
Az őrnagy úr rábólongatott a dologra s mintha még mindig ott tartanának: „Ruzsinszky vagyok‟. Igazán örülök mondta ujra. Egy vasárnap Péterffy doktor hamarabb szabadult a kórházból. Nini, kit látok! Te vagy, öregem? Engedelmeddel, Jánosom. Szertartásosan meghajolt. Csak parancsolj mondta szivesen. Örülök, hogy szerencsélteted asztalunkat.
Az üveg szikrákat szórt, mint egy óriási gyémánt... Mákosmetélt... Igen hagyta rá a doktor. Mákost eszel? szólt bele az őrnagy figyelmeztetően. Hisz nem szereted a mákost Jani. Igaz. Hozza dióval... Nem hiszem, hogy tudnám dióval szolgálni szólt a pincér kissé fancsalin, de restelkedés nélkül. Akkor szárazon, csak azt a kis megemészthetetlen szemetet ne szórják reá...
Az őrnagy, mit beszél az őrnagyról, abban már nem lehet bizni, ha akart volna valamit tenni, nem jutottam volna ide a rettenetességbe. Egyszer, még a messze időben valaha régen volt egy nagy ország. Csupa okos, tudományos ember állott az élén.
Amint előre-hátra ugrált a kavicsgarmadák között, hallani lehetett, hogy kiáltoz: Botrány... semmi rend, semmi egyöntetűség! Nagyon jól nevelt társaság ez a zászlóalj, gratulálok, őrnagy ur! Hirtelen beállt az a teljes, néma csend, mikor a legnagyobb rangú lármáz. Pihenjben menetelt az ezred, a tisztek önkénytelen mégis szakaszaikhoz siettek, hogy valami baj ne legyen.
Már az egész társaság ismerte, mert hol egyik jött előbb, hol a másik. Egy nap az őrnagy is ott találta. Ruzsinszky vagyok. Engedelmével, őrnagy úr... Csak tessék! Örülök. Lent az asztal végén finom és halk tere-fere folyt. Jóleső, kis hahotákkal tarkázott zsongás. Néha Kolár is nevetett.
Hogy én egyszer behajítottam néhány ablakot, ez csak nem elég ok arra, hogy kiüldözzenek az emberek közül. S ezt már megsugom önnek, nem kell továbbadni. Azt hinnék, hogy önzés az egész szerelem, pedig nem igaz. A leánynak, ugy hallom, van egy őrnagy nagybátyja, valami tekintélyes katona, tudja, akinek adnak is valamit a szavára. Ez az ember is kell nekem.
A Nap Szava
Mások Keresik