United States or Puerto Rico ? Vote for the TOP Country of the Week !
Komisz munka volt, de hát egy szekér aranyért visszafordultam volna? Muszájt megtudnom az igazságot. Több ágyúmorajt ettől kezdve nem hallottam. Midőn óvatos előnyomulás után néhány perc múlva elérkeztem a már jól ismert forráshoz, zűrzavaros emberi hangokat véltem hallani... sokat, nem kettőt-hármat... mintha legalább huszan beszéltek volna összevissza... Ismét megálltam és hallgatóztam.
És másodszor boszant a gondolat, hogy maga rá van szorulva az ő tapsaikra, mert enélkül magára nézve az életnek semmi öröme. Mira nevetett. Amolyan primadonnanevetés volt ez, amelyet az utca tulsó felén is meg kellett hallani. És Vidovics így szólt magában: Tudja, hogy a nevetése is zene s szereti hallani ezt a muzsikát. De azért úgy látszik, komolyan gondolja, amit mond ...
Enyingi Loránd nagyon ügyes és mulatságos társalgó volt, s Veronika előtt kétszeresen kitüntette magát, ki azért örült rendesen látásának, mert tudva, hogy Oroszlaynak jó barátja, mindig hireket remélt tőle arról hallani.
Beszéljen, kérem, beszéljen! kiáltott föl Dózia kérő hangon. Megengedi, kisasszony? kérdé a vendég Klárához fordulva. Sőt egyenesen eltiltom! Miért fölkavarni a multat, van a jelenben elég érdekes beszédtárgy. De nekem még soha sem volt alkalmam anyámról hallani, mondá hévvel Dózia s szép szemébe könyek gyültek.
Én hallani akartam tőled, erről a te fukar kis szájadról, hogy szeretsz; hogy nagyon, de nagyon szeretsz; épp úgy, ahogy én téged.
Esel... dunnyogta megvetéssel. Hm... ezt egyszer már hallottam, mondottam vállatvonva, anélkül, hogy a friss gorombaságra további ügyet vetettem volna. A leány élénken bólintott. Ja... már hallottad és mindig hallani fogod, amikor szamárságokat beszélsz. Ezzel a sánta lábbal akarsz te elmenni a forráshoz? Mondtam. Azt is mondtad, esett szavamba a leány hogy a sánta kutyát hamar utólérik...
Mérgesen nézett utána, de ez a tekintet olyan rosszul sikerült, hogy egyszerre nevették el magukat reá mind a hárman. Még sokáig hallani lehetett, a mint a könyvből mormogva tanult odabenn a nagy diák. A lány és az anyja egymásra néztek, látszott a tekintetükön, hogy mindaketten Gergelyre gondolnak. Intettek egymásnak a fejükkel, mintha mondták volna: milyen derék fiu.
Szóljon, legyen hozzám őszinte, édes Dózia, folytatta meleg, kérő hangon Veronika, égve a vágytól beszélhetni és hallani Oroszlayról, kinek nevét már hetek óta nem ejtették ki Esztheyéknél, s szülői kerülték arról a beszédet. Oh, grófnő, ha mernék róla beszélni... viszonzá akadozva a leányka, s szemei egyszerre könyesek lettek.
Inkább az elefántomé a nagyobb érdem. Rendíthetetlen nyugalmú vénség, aki a tigrist úgyszólván semmibe sem vette. Ilyen segítséggel gyerekjáték a tigrisvadászat. Magunkban köszöntük szépen ezt a gyerekjátékot. De mégis szerettük volna hallani, hogy folyt le az affaire a tigrismamával. Ismételtük a kérdést. László most már nem kérette magát.
Minden erőlködés hiábavaló volt. Túlerővel kerültünk szembe... Számuk percenként nőtt, ahelyett hogy fogyott volna. Mindig új, meg új szuronyos csoportok bukkantak ki a sötétségből és vetették magukat sturmoló vonalunkra... Ez volt az az időpont, amikor a körülöttem tomboló rettenetes lármából már kezdtem semmit sem hallani.
A Nap Szava
Mások Keresik