United States or Gambia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Egy napon elvitték egy beteg asszonyhoz, ki ágyban feküdt. Később egy szép fiatal úri hölgy jelent meg a kisded szobában s megsimogatta haját, ölébe vette és megigérte, hogy szeretni, pártolni fogja. Eszthey grófné? kérdé érdekkel Dózia. Emlékezik rá? Abból az időből nem, de később gyakran volt alkalmam őt látni. Mikor találkozott utoljára vele? Mert csakugyan ő volt, kiről beszélek.
Beszéljen, kérem, beszéljen! kiáltott föl Dózia kérő hangon. Megengedi, kisasszony? kérdé a vendég Klárához fordulva. Sőt egyenesen eltiltom! Miért fölkavarni a multat, van a jelenben elég érdekes beszédtárgy. De nekem még soha sem volt alkalmam anyámról hallani, mondá hévvel Dózia s szép szemébe könyek gyültek.
Ellopták gyermekét... Semmi, semmi sem maradt belőle nekem. Szegény uram, mondá meleg, résztvevő hangon a detektiv és érezte is, a mit mondott, mert társa arczán oly kétségbeesett fájdalmat látott, mi meghatotta. Ön az első, ki ama borzasztó eset óta részvéttel szól hozzám... Óh, ha tudná, mily alávaló gazok az emberek! Volt alkalmam őket megismerni, viszonzá a detektiv.
Felelj Dózia a grófnak, figyelmeztette őt Hermance, kit szintén nyugtalanná tett férje hideg viselete és komor hangja. Hozzá nem mehettem, s irni nem volt alkalmam neki. De nem is mertem volna hozzá folyamodni... Oh, grófné, nagyon boldogtalan teremtés vagyok. És újra zokogni kezdett, keservesen, szívszaggatóan, mint a hogy az igazi fájdalom tud keseregni.
A Nap Szava
Mások Keresik