United States or Dominica ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az őrnagy úr rábólongatott a dologra s mintha még mindig ott tartanának: „Ruzsinszky vagyok‟. Igazán örülök mondta ujra. Egy vasárnap Péterffy doktor hamarabb szabadult a kórházból. Nini, kit látok! Te vagy, öregem? Engedelmeddel, Jánosom. Szertartásosan meghajolt. Csak parancsolj mondta szivesen. Örülök, hogy szerencsélteted asztalunkat.
Ida néni izgatottan legyintett: Te ezt nem érted édes öregem. Már itt én jobban látok. Az a leány majd meghalt Pali után és most elhidegül tőle; pedig hős volt a mi Palink; harcolt, fogságba került, ahol bizonyosan mindig gondol a menyasszonyára; ha nem is voltunk még egészen annyira; de annak a leánynak nem illett, nem volt szabad Palit elfeledni. A mi Palinkat.
Egy pár súlyos betegemet akartam még megnézni. Egy padon ült. Sohasem láttam kint ilyen időben. Megállított valami. Mit csinálsz itt, bátyám? Nem szólt. Közel hajoltam. Halló, öregem! Nagyon oda volt. Te vagy, Jánoskám? Köszönöm... Elszédültem egy kicsit. Bolond dolog, de elszédültem. Te tudod, hogy megy az... Tudom, de azt is tudom, hogy ez nem jól megy így. Ne légy már olyan makacs.
Tudod-e, öregem, mondá Boglár úr bizalmasan, a mint beléptek a kastély ajtaján s fölfelé haladtak a széles lépcsőn, tudod-e, hogy ez a kastély valóban jól mutat? Sok főúri residentiában megfordultam már, de mondhatom, első látásra egy sem tett reám ily fejedelmi benyomást.
Úgyis már régen meg kellett volna tennünk a köteles látogatásokat, de biz én nem nagyon törtem magamat a derék pletykázó szomszédok után, sokkal jobb volt nekem itt, egyedül, a te oldalodon. És most miért kívánkozol az emberek közé? kérdé Sándor. Nehéz fejed van ma, öregem, mondá Klára mosolyogva és megkopogtatta újjával Sándor homlokát.
Én soha sem tudtam, mi az az adósság, kiáltott Atlasz úr büszkén, azt remélve, hogy most végre valódi helyére utasítja vissza ez embert. Azt elhiszem, öregem, felelt Boglár Kálmán, cseppet sem pironkodva. Az emberiség két táborból áll, a nagyobbikban vannak az adósság-csinálók, a kisebbikben a pénzkölcsönzők.
Hanem jó, hogy eszembe juttattad a képeket öregem; egy kérésem van hozzád, adj ötszáz forint előleget. Előleget! mondá elszörnyedve Atlasz úr. Előleget, ötszáz forintban! Hát mennyibe fog kerülni az egész munka? Azt csak a munka végén mondhatom meg, de az ötszáz forintra azonnal szükségem van. Egy pár kiabáló adósságom van, azoknak a száját akarnám betömni. Adósság? Mi az az adósság?
Megyek! kiáltotta azután megyek rögtön a haditudakozóba; megyek Pestre; nem nyugszom addig, amíg meg nem tudom, hol van, merre vitték. Ida néni boldog megkönnyebbüléssel, lélekzet után kapkodva küldte: erigy lelkem; erigy édes öregem; tégy meg mindent, mindent! az életem, az eszem, a mindenségem függ tőle, hogy sikerrel járj; erigy!