United States or Rwanda ? Vote for the TOP Country of the Week !
Még eddig senkinek sem szólt, de gyakran mosolyog és elégedetten dörzsöli kezeit. A szomszéd vasúti állomáshoz nemrég egy fiatal hivatalnokot neveztek ki hatszáz forint évi fizetéssel. Ez a fiatal hivatalnok gróf, még pedig szegény gróf, különben nem állt volna be vasúti tisztviselőnek. Atlasz úr mindent tud róla.
Susták Mihály a kártételt panaszolja és követeli, hogy a pusztakapitány rögtön hat pusztázót indítson útnak, hogy kutassák ki a tettest. Azért fizet ő adót. Húsz forint kártérítést kér. Beszédközben félszemmel Tanyásra kacsint, hogy ehol a bűnös. Ködmön János panaszt tesz, hogy a Tanyás lovait az éjjel bent találta a kukoricájában. Kér öt forint kártérítést.
Nézze a tekintetös úr, még a csillag is mögszalad néha az égön... Nagy mondás ez és Jánosnak körülbelül igaza van vele. Még a nagy égön, az örökös állandóságon is megjátszák magukat néha a csillagok. Azonban mindegy, itt nem esik tekintetbe. A bíró kimondja a két forint bírságot, amit János hmgetve fogad. Lassan gombolja ki a mellényt s föltekint a padlatra, mintha onnan várna segedelmet.
Ha így okoskodunk, nekem még többet lehetne követelnem, mint a mennyit sógorom kap. De nagylelkű és szerény leszek, s megelégszem ugyanannyival. Jaj nekem! a te szerénységed nagyon sokba kerül. Akkor hát ez a négyezer forint a conto lesz az apanage-ra?
Meghalt a Lipótmezőn. Agyonitta magát, kitört rajta a delirium. Nagy kár érte. Derék szépségének és okosságának párja nem volt sehol. Csak részeges volt, ugye, a megboldogult? Annak sem ő volt az oka. Egyszer nagy szerencse érte, egy uraság eltörte a karját és tízezer forint fájdalomdíjat fizetett érte az én Gyurkámnak. A nagy vagyon elvette az eszét.
Hiszen tudod, hogyan szokott ez történni. Tudom, sóhajtott Atlasz úr, ámbár én soha sem voltam uzsorás. Mennyi hát az egész adósság? Kétszázezer forint, körülbelül. Körülbelül! Nagyszerű! Mikor azt mondják, körülbelül, akkor bizonyosan van azon fölül. És én most fizessek! Honnan a pokolból fizessek? Ha te is elhagysz minket, édes atyám, mondá Eveline újra görcsösödő zokogással, akkor elvesztünk.
No, Danka uram, szólt egy találkozás alkalmával a gróf, hát csak nem adja el igenis a birtokát most sem? De biz eladnám, szólt jó kedvében Danka, ha volna, a ki megfizetné az árát. Mi az ára, igenis Danka uram? Százezer kurta forint, nagyságos uram. Specifikálja, igenis, megfizetem domine készpénzzel, igenis, szólt a haragba jött gróf. Nagy dolgot adott ezzel Dankának.
Nekem sincs annyi pénz mindig a zsebemben, és még többet is kell fizetnem. A Manó is csinált ötvenezer forint adósságot. Megint! Hogy mer az a fiú adósságot csinálni? kiáltott Eveline méltatlankodva. Ő játszotta Pesten a grófot és csinált adósságot. Mikor a grófok akarnak zsidók lenni, akkor a zsidók lesznek grófok, és mind a ketten csinálnak adósságot, és én fizetem ki.
Obrád bíró bölcsessége így elintézte a dolgokat. Gyorsan és ügyesen, a közdolgoknál szükséges és köteles ellenőrzéssel ment a munka. Mindössze a számadásokban tűnik föl kissé ez a kiadási tétel: Egy nagy új vályú a pusztai falkához 107 frt 40 kr. Százhét forint? kérdezi a szolgabíró, mikor egyszer betekint. Nem sok ez, bíró úr? Hát mondja a politikus Obrád vannak olcsóbbak is, főbíró úr.
Hozzá is látott ez a specifikáláshoz, de bár minden talpalatnyi földjét százakra meg ezerekre tette, a százezer kurta forint csak nem került ki. Végre kilenczvenezerre kisütötte az összeget s ment a levéllel a grófhoz. Itt van nagyságos uram, már tiz ezernek nem tudtam helyet adni, azt csak ráadásképen fizesse ki.
A Nap Szava
Mások Keresik