United States or Indonesia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ott ülnek a bakon és hagyják, hogy az uraság hurczolja a táskákat. Kedvem volna megbotozni e csőcseléket! Úgy-e, ez már igazi gavallér? súgta Atlasz úr nagy büszkén a vasúti szolga fülébe, kivel együtt vitte a podgyászt fia után.
Csakhogy vágott közbe lelkesülten a kapitány a mi legénységünk még mindig hiján van a disztingváló képesség legelemibb követelményeinek is. Azon kezdem, kedves jó méltóságos uram, hogy nem szégyene-e az államrendőrségnek, hogy akad egy olyan őrparancsnok, aki az alkotóművészet fölkent fejedelmét, a mi halhatatlan és büszkén szeretett ...
Bámulnak, mert nem mindennap látnak grófnét, mondá büszkén Atlasz úr, karon fogva s a hintóhoz vezetve leányát. De alig indultak meg a lovak, a mindenkitől megbámult grófné oda borult apja vállára és hangos zokogásra fakadt. Seregeknek ura! kiáltott rémülten Atlasz úr. Mi történt? Meghalt valaki? Mindnyájan egészségesek, zokogott Eveline, más a bajunk, a mi nagy bajunk.
Ezt végezze el a festővel, mondá Sándor, ő tudja legjobban, szoktak-e a szentek atlasz ruhában járni; a főkérdés most az, megadja-e a pénzt, melybe a képek kerülnek? Akármennyit, felelt Atlasz úr büszkén. Rendeljétek meg mindjárt a festőt. A plébánosnak már volt embere erre a czélra.
Midőn annak szobájába értek s az megnyitotta előtte a mellékajtót, mely csinos, tiszta, egyszerű butorzatú helyiségbe vezetett, Dózia átlépte a küszöböt s gyors pillantással tekintett körül a szobában: Itt fogok aludni? kérdé futó, gunyos mosolylyal. Ezt jelölte ki a grófné számára. Köszönöm, viszonzá Dózia s büszkén, hidegen intett fejével és becsukta maga után az ajtót.
Azt mondja, húgának nincs sem éjjele, sem nappala, mióta Sándor másnak a férje, s csak az a remény tartja vissza az öngyilkosságtól, hogy Sándor elválik nejétől és őt veszi feleségül. Csodálatos, de úgy van! Miért volna csodálatos? jegyzé meg Atlasz úr büszkén. A Sándor szép fiú, nagyon szép fiú. Vannak más szép fiúk is a világon, a kik valamivel finomabbak is Sándornál.
De ez pénzbe kerül, sok pénzbe. Adok is annyit, a mennyi kell, mondá büszkén Atlasz úr. Nem eleget. A bizonyság az, hogy adósságom van. Ha elég pénzt adnál, nem csinálnék adósságot. Ez csak világos. Világos, felelt Atlasz úr kissé elfintorítva arczát. Megint adósságot csináltál? Bagatell az egész, felelt könnyedén Manó.
Nem tudom, miért vágtam ezt ki oly büszkén, hogy szinte lobogott benne a kevélykedés, a hatás azonban visszájára sült el, mert a leány arca kiderült, sápadt ajkain pedig megjelent egy könnyű mosoly. No, végre! Csakhogy már idáig is elérkeztünk. Akármilyen szegényes is ez a mosoly, mégis csak szivárványa a léleknek vihar után, amelynek hatása megtört.
A leány gyorsan megfordult és elhagyta a szobát. Hova viszi őt, grófné? kérdé egyszerre észrevehető nyugtalansággal az intézet főnöknője. Alkalmasint haza... Hova vihetném? És a gróf? Fölösleges erről beszélnünk, mondá türelmetlenül, majdnem büszkén és hidegen Hermance. Valamit kell vele tennem, ha ön kérésemet megtagadja, nem hagyhatom őt az utczán.
A Nap Szava
Mások Keresik