United States or Papua New Guinea ? Vote for the TOP Country of the Week !
Elérkeztünk a dolog lényegére, gondolta boszusan az ügyvéd, s hogy mielőbb végét vesse a komédiának, tettetett egykedvüséggel mondá: Gyámleányom megszakítá falusi tartózkodását, és hosszabb időre külföldre utazott barátnőjével. Utazni ment? Holott oly elragadtatással beszéltek mindketten a falusi tartózkodásról. És hova, merre vették útjukat?
A búzáról te jutottál eszébe, s megkérdezte tőlem, van-e jelzálogkölcsön a birtokodon? Ez, távolabbról nézve, csakugyan burkolt vallomáshoz hasonlít. S te már bizonyos vagy benne, hogy Szent-Jánoson, egy-két esztendő mulva, a merre a szem lát, csak óriási tulipán-táblákat látni.
Szorongva leste, merre láthatná a partot, de csak a koromsötét eget s a fekete vizet látta; sehol, semerre egy fénysugár. A sötét alakok hangtalanul eveztek s szorongását rémítő félelem váltotta föl; a torka összeszorult, homlokát hideg verejték borította el s szíve őrülten kalapált. Egyszerre valami megcsillant a vízen.
Mikor vége lett a szörnyüködésnek, a szerencsétlen föltápászkodott a földről, lebotorkált a pálya-udvarra. Átcsatangolt a sineken s elindult a töltés másik oldalán. Csak késő este került haza. Nem tudta megmondani, hogy merre járt, de nem is sokat kérdezősködtek utána. Attól kezdve, hogy most már rendesen kijutott neki a verés, még konokabb lett.
Minek nekem a passzus, szólt, a magam birtokán? Melyik a kend birtoka? Ez az, a hol állunk s köröskörül, a merre látunk, mind az enyém. Összenéznek a zsandárok, hogy valami körmönfont jó madárral van dolguk, s azzal megkötik az öreget, egy szót se szólnak többet s bekisérik Szegedre, a megye börtönébe, ugy adván be a species factit, hogy az öreg őket tévutra akarta vezetni.
Az orosz hadnagy keresztül iparkodik az erdőn s nyilván arról akar meggyőződni, hogy van-e valami a terep keleti irányában, vagy nincs. De hogy tudott akadálytalanul idáig jönni? Merre vannak a mieink? Mi történhetett az egész északi és északkeleti fronton? Aggodalmas és nehéz kérdések... de kitől remélhettem volna választ? A mindenttudó Isten mindenkit meghallgat, de senkinek sem válaszol...
Idegenkedtem attól, hogy az utczára menjek s aztán körülbámuljak, hogy merre is induljak meg hát. Nem vár senki. Hát elkezdtem diskurálni egy uri emberrel, a kire máskülönben nem tudok undorodás nélkül nézni. Rávitt a szükség. A társaság után érzett vágyakozás. Ez az ember, mondják mi előtt megnősült, az anyósának volt a szeretője.
Körülbelül egy hónapig müködött Jósa a labanczokkal, velök száguldozta be Kálló, Szatmár és Bihar vidékét, velök együtt tért vissza Kassához; de itt egy éjjel ugy eltünt csapatával együtt, hogy a labanczok merre tünését még nyomáról sem fedezhették fel; csak később hallották, hogy háromezerre menő dandárával Selmeczet megrohanta s bevette, az ott talált aranyat felzsákmányolta, Szepes és Sáros városait megsarczolta, Bártfát, Kis-Szebent, Barkóczy hadainak szemeláttára bevette.
Éreztem, hogy a leány egész kis teste reszket, az én arcomat pedig heves vérhullám önti végig... Egy lehelletkönnyű suttogást mégis megértettem: Ne félj... itt sohasem találnak meg. Az orosz csizmák alatt összetöredezett száraz galyak recsegése néhány pillanat múlva megszűnt. Elvonultak. Merre?
Mivel azonban sem azt nem tudták megmondani, hogy hol van most a Nr. 3, sem azt, hogy csak hozzávetőleg is merre lehet, a magam szimatoló orrára vagyok utalva. Ennélfogva tehát már két napja útban vagyok, anélkül, hogy erről a helyről megmozdulnék... Ezért bátorkodtam az imént azt mondani, hogy nem vagyok itt.
A Nap Szava
Mások Keresik