United States or South Africa ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az asszony is érzi, hogy a helyzet különös. Mit mond majd a világ? Sütő Jánost majd kinevetik. Melyik asszonynak volna kedve ahhoz, hogy az urát kinevettesse? Tárgyalnak. Sütő búnak eresztett fejjel van, az asszony tépelődik. De hát csakugyan elhozza-e kend a lovat? kérdezi. Sütő borultan mondja: Mán hogyne hoznám. De hogy bízzam kendre a pénzt? Sütő csendesen felel: A lóért rám bizhatod...
Kotorász a bukszában a pénz után, s időbe kerül, míg mind az öt ezüstöt előkeresi. Nehéz úgy-e előadni a pénzt inti a bíró de azért csak nem takaríttatja kend a fákat. Nono felel rá János van ott még, ahol ez volt... János hazamegy s ránéz a fákra. Hát már csakugyan alig van rajtuk levél, mind leették a hernyók.
Mondja János épen, hogy... Jákob kapta máját, Száli a zúzáját, Icig brúder mög az vékony szalonnáját... mikor belép a kocsmaszobába az öreg s így szól mérgesen: No! János meglepetve tekint rá a szerfölött sok üveg mögül, ezután nagyot kiált: Gyék kend ide, édös apám! Az öreg haragosan ül le. János borral kinálja. A bor jó, nem lehet tagadni.
Olyan kevés időnk van a katonaéletben, komám mondja a káplár Kelemen hogy ennyit még fölakasztva is kibír az ember. Néhány standbeli legény is van a barakokban, felügyelet szempontjából. Azoktól alattomosan megkérdik: Ugy-e apám, kend is rezervista? Ugyan apám, sóhajt szomorúan ne viccöljön kend a szögény embörrel. Úgy hát? Hát kend még csak olyan meleg katona?
Csak az, hogy holnap pakolsz, oszt megyünk. Hova a csudába? Őszbe fordulunk maholnap; jönnek a vadludak, nem szeretem a gunarak gágogását. Megyünk vissza, Szabolcsba. Az asszony elértette a gonosz célzást. Még gonoszabbul kérdezte: azt hiszi kend, hogy ott nincsen gunár? Különben nekem mindegy, tette hozzá fitymálva s rántott egyet a vállán. A csárdásra rájött a köhögés. Elkezdett hápogni.
A dolog ezzel abba maradt, mígnem Jánosnak egyszer csak újra pecsétet visznek ki a homokra, hogy menne a bíró elébe. János bemegy s kérdi, hogy ugyan miben akarják már megint a fejit fájlalni. Miben-e vajjon? Hát megint a hernyók. Miért nem takaríttatja kend le a fákat? kérdezi a bíró. Én-e? kérdi vissza János. Hiszen ha letakarítom is, a szomszéd fájáról csak átmászik a hernyó.
De várjék kend csak biztatja János majd összevágom egy kis szoldával. Szódával még különb. Nagyon jó vágása van neki. Hejnye, hejnye. No. Csakugyan. A szél hordja el a haját. Miféle dolgok történnek! Hát... kezd a beszédbe az öreg. Hát vág a szóba János, nagyot ütve jobb kezével a levegőre tudom, ne is mondja kend... Mind ilyen az... kenddel is így csinált a felesége fiatalabb korába.
Hanem tudja kend, Pista bácsi, ha én ma este a hajórul azt látom, hogy valaki a hídrul a vizbe ugrott, nem mék utána. Nem én. Ha belekívánkozott, maradjon benne. A hirtelen beállott csönd, amely a szavakat követte, mutatta nyilvánvalólag, hogy nincsenek a többiek a beszélővel egy véleményen. Megint csak az ősz ember szólt: Az nem úgy van, János. Az urak életiben is van keserűség.
A csárdás is ment a söntésbe, az asszony után, aki ott csörömpölt az üvegekkel, mérgesen, boszszúsan, vagy csak mert sietett. Várta egy darabig, hátha szól valamit, ha akar. Nem akart. Utoljára is ő kezdte a beszédet. Nem sokat mondott, de eleget. Hallod e, asszony, úgy látom én, akár ott, akár itt, te utánad csak járnak. Jár a kend ötödik kereke, összevissza; mi leli már megint?
De a ló ekkor már nem sokat ért. Próbakép itatni vezették, de nem kellett neki semmi. Szétnézett még egyszer, utoljára az udvarban, azzal lassan kiment a ház háta mögé a fűre. Ott lefeküdt s mást nem csinált, csak épen az egyik első lábát emelgette, mintha integetne Tóth Kása Pálnak: Elmehet Tóth Kása Pál... elmehet kend a tudományával. Mindenki sírt, aki csak látta.
A Nap Szava
Mások Keresik