United States or Angola ? Vote for the TOP Country of the Week !
Esedezve nézett a zsandárokra s még egyszer elmotyogta nekik, hogy: bocsássák be őket, hiszen mindnyájan szegény emberek. Mikor belökték a küszöbön, félre akart hárítani utjából egy szuronyt, kétségbeesve nyomta oldalra a puskacsövet s mutatta, hogy nem tehet róla, utána jönnek. Még annyit látott, hogy a melléből kiömlik a vér s egy utolsó, szemrehányó tekintettel végigesett a küszöbön.
Cipriáni báró nem igen szeretett gondolkozni, de ha egyszer nekikészülődött s komolyan hozzá látott az elmélkedéshez: ép, szolid, egészséges gondolatokkal lepte meg önmagát. A kávéházat kisöpörték; Cipriáni megnézte az óráját. Egynegyed tizenkettő, szólt. Ejnye, be soká jönnek ma a lányok! Tudod mit! Ne várd meg őket, felelt Vidovics. Eh, ha eddig vártam, most már veled maradok.
Megint arra a bizonyos görbe ösvényre kanyarodunk. Jó lesz tehát megint megállni félúton, mint az imént. Az más, Regina fiam válaszoltam megnyugtatva ha túlerő találna meglepni, annak ki kellene térni az útjából. Akkor elfutnánk? El. Különben nem? Nem. A leány kiköpte a szájában tartogatott fűszálat és valami effélét mormogott maga elé: Akkor szeretném, ha azok jó sokan jönnének... De nem jönnek!
Nem tudta, hogy mi baja van, de érezte, hogy az orvos képtelen felfogni a baját. Csendes lett és igyekezett megmagyarázni, hogy mit érez. Nem az a baj. A vallás, meg a könyv, meg a csodák, az mind semmi. Ha már jönnek, az is dühbe hoz, magamon kivül vagyok, nem birok magammal, perczről-perczre érzem, hogy mint hatalmasodik el bennem a vadállat.
Az a hit sem igaz tehát, hogy az ótvarral valami rossz nedvek jönnek ki a gyermek testéből, hanem az az igazság, hogy az ótvart úgy oltják be a gyermekbe, kívülről. Az egyik gyermek hajlandóbb az ótvarbetegségre, az ilyen hamarabb kapja meg, más gyermek nehezebben kap ótvart, de egyik se kapja mástól, mint a piszoktól és mindegyiknek csak kínos és ártalmas.
Előtte mindig gyöngébb és gyöngébb lett a sáppadt ember hangja. Mindegy az... A fába is beleüt a menykő. Meg nincsen olyan erős ház, a mi egyszer össze ne dülne... Száz esztendeig nem mindenki élhet, nem is lenne jó, nem... Miért legyek én nagyobb ur, mint más, mindenki meghal, mindenki... Jönnek mások, mennek, jönnek.
Oly száraz, egykedvű volt a hang, melyen szavait kiejté, hogy majdnem sértve érezte magát a feleletre. De én így nem közeledhetem hozzá! Egyelőre nem! De jobb is, ha bevárod, míg Holcsi dolga a törvényszéken lefoly. Ki tudja, miféle fölfedezések jönnek napfényre. Mi közöm Holcsi ügyéhez? kiáltott föl haraggal Jakab gróf. Az nem tartozik össze Dóziával. Azt ma még nem lehet biztosan tudni.
Már miért? kérdezi a bíró, ama híres Obálics Obrád. Mert esküdtek kellenek oda, nem pedig esküdt mondja Drága Milos. Egy ember nem ember. Hivatalban. Obrád bíró a föltámadt zajt oly kép csendesíti, hogy kopog az asztalon a pipája makjával. Mikor eziránt rendbe jönnek, szól megint lassú szemrehányással: Egy ember, egy ember. De egy embernek két szeme van. Két szem eleget lát azon a vályún.
Itt nem fértek volna el, a kis kényesek! Én még nem láttam szinésznőt felelt Vidovics, aki ne azzal kezdte volna, hogy lenézte a többit. Az első esztendőben mindegyik más, jobb házból való, mint a többiek; később aztán engednek a zárkózottsagukból s új szinésznők jönnek, akik viszont őket is lenézik. Ez világ sora Ilonka. És nézze, Blindekuh-t játszanak a közönséggel, a kis kedvesek!
Jönnek a lányok, meg a táncoskedvű menyecske-féle, minthogy ezeknek híradással voltak. Üzenetet vittek a legények, továbbá elszalajtották némelyik után a béresgyereket. Egy csomóba verődnek a lányok az udvarban, a legénynép pedig szivart szí odabent a szobában, ami a napot ünnepi jelentőségre emeli. S csapra van már ütve az akós hordó a konyhában, alatta tál, körülötte pedig különféle poharak.
A Nap Szava
Mások Keresik