Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 13.
Siessen, mester uram! mondá a haramia nem durva, de parancsoló hangon. Pusztítsa el szakállomat, de csak hamar, mert ma még hosszú utat kell tennem. Ezután egy székre veté magát, baltáját mellé támasztva, s kését az övben hagyva Kristóf szappant készíte ez alatt, az ujságszerető csizmadia tudakozódni kezde az idegentől. Honnan jő kend földi? vala első kérdése.
Maga magának minek önt kend? kérdezi János. Már mér ne öntenék? Hát hiába önti kend tele a poharat, csak kiissza kend. Igy évődnek délig, azután estig. Hogy a János zsebe már nem futja, anyagiakban az öreg intézkedik és okvetlen »hangászokat« akar. Valami darabban marad bandából kerül is három cigány. De hiszen elég az épen.
De Tóth Kása beszédére mitsem hallgattak a gyermekek. Csak intettek feléje, mint jóelőbb a Bársony s azt súgták róla, összebújva: Inkább a lovat gyógyította vóna kend mög. Pénz kellene, de honnan? A lóból nem maradt meg más, csak a bőre. Mindenféle ki van arra találva, hogy a baj minél nagyobb legyen. Váltóra bajos pénzt hajkurászni. Aki ismerős van a közelbe, az hiába írja a nevét a papirosra.
Bátori uram aztán azt mondta neki nagy nyersen: Szegény ember lehet kend én miattam; hanem esperes lesz kend. S az lett. Egyszer ez az öreg ur Péczelen valami nagy egyházi frequentia alkalmával gróf R.-néhoz ebédre meghivatott. Mint esperest, a grófné maga mellé ültette.
Hát Bécsben tanult kend szófogadatlan lenni a bölcs tanács végzése ellen?
Hát hiszen majd kiteremtsük valahogyan, nagyságos uram! Folyik az árverezés s mindig Bagi János levén a legtöbbet igérő, már több százra megy az általa megvett barmok száma. Hallja kend, szól a biró, vasra veretem ám kendet, ha csufot űz a biróságból. Készpénzzel kell itt ám azonnal fizetni. Jól van jól, nagyságos uram, majd megpróbáljuk a végin.
Lássa kend borbély uram! kezdé Stiffelbauer Tóbiász, a városbíró, kiemelve fejét mentéje magos préméből, melynek melegében ő bölcs beszédein előbb kotlani szokott, lássa kend, mily nagy dicsőség fog hárulni kendre, ha a világszerte híres haramiát egy borotva vonással lenyakazza.
János elismerőleg tekint oda. Valóban, ennek az embernek megvan a tulajdon gyufatartója. De hát hol van akkor az övé? Csodálatos ez. Tán másutt hagyta kend? Merre járt kend? Jártam én sokfelé sóhajt János s előhúzza a külső zsebből a kezkenőt, hogy a homlokát törölje vele. Amint kihúzza, kiesik a padlóra a masinatartó s nagyot koppan, hogy még a híres kupakja is kinyílik.
Mondtam én? riadozott az öreg. attól féltében, hogy kisül a turpissága. De a menyecske belelátott. Kitalálta, hogy mit beszélhettek ezek csütörtök éjjel olyan sokat. Vén kujon, pörölt rá az urára, menjen kend borért a pincébe; nincs idefent s én csak nem mehetek le így. Vitás örült, hogy elhúzódhatik. A két legény összenézett s parolázott.
Jaj kéröm szépen jelenti az ember nem is panaszkodtam én az ellen akkor sem. De nem akarja kend vállalni. Hát akkor kéröm szépen nem vót helyén az eszöm. Jól van az nagyon, szerdára be is hozom. Mert nem olyan embör vagyok én. Még a király is szeretött engöm. Kéröm szépen. Jól van mondja a bíró akkor most elmehet. De nem mögyök ám kéröm szépen szól az öreg mert szóm van.
A Nap Szava
Mások Keresik