Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. július 25.
Azért vették hát még hatodiknak az ifjú malacot, hogy majd épp abban az időben hagyja abba az evést, mikor a téli fagy beköszönt. Ily kitanult számításai vannak ennek az üzletnek, kár, hogy a gondolkozó emberi észen túljár a malac, amely az udvarból szelíden kiosonván, eltávozik. Baj, mond a vendég. Hosszabb szünet után felel rá a gazda: Baj. Hun keressem?
Jön az új duda a trombitásnak, továbbá az új bőr a dobosnak azon hozzáadással, hogy a bőr beszakítása mostani árfolyam szerint épen hét napi sötét áristom értékének felel meg.
Az öreg asszonyság egészen el van ragadtatva férje nagyúri modorától, Boglár Kálmán olvasatlanul zsebébe gyűri a pénzt és nem is felel Atlasz úr ismételt kérdésére, hogy melyik vonathoz kivánja befogatni a kocsit. Atlasz úr meg van ijedve, hogy a festő még tovább is itt akar maradni, s titkon fölteszi magában, hogy még egy napig vár, aztán erélyesen fog föllépni.
Az asszony is érzi, hogy a helyzet különös. Mit mond majd a világ? Sütő Jánost majd kinevetik. Melyik asszonynak volna kedve ahhoz, hogy az urát kinevettesse? Tárgyalnak. Sütő búnak eresztett fejjel van, az asszony tépelődik. De hát csakugyan elhozza-e kend a lovat? kérdezi. Sütő borultan mondja: Mán hogyne hoznám. De hogy bízzam kendre a pénzt? Sütő csendesen felel: A lóért rám bizhatod...
Megirtam a levélben, de most élőszóval mondom el, miután itt van méltóságod. Dózia tegnap este el akart szökni az intézetből... Miért, kivel, mi okból? Azt nem lehet tőle kitudni. Kérdéseimre nem felel, sír, zokog, de vallomásra nem szánja magát. És hogy jöttek rá szándékára? kérdé elfojtott lélekkel Hermance.
„Talán neheztelsz rám valamiért?“ Csak nem szól rá semmit. Nini! Domahidy Feri nem ismer rám: pedig kilencz esztendeig ültünk egymás mellett a képviselőpadon s egymással szemközt a klubban. „Én vagyok Jókai.“ „Tudom!“ felel a megszólitott elpusztithatlan hideg vérrel. „Hát ön talán nem Domahidy Ferencz szatmári főispán?“ „Sajnálom; de nem vagyok az.“ „Ugy ezer bocsánatot kérek.
Mert én nem tudok írást... A passzus kiteríttetik és konstatáltatik, hogy nem az. A Báróé ez. Egy szarva nincs neki. Az az felel az ember derülten én is így gondoltam, de nem voltam benne egészen biztos. Nagyon hasonlít a gyürődésük egymáshoz. Kutat a járlatok közt s kivesz egyet. Akkor ez a Bimbóé mondja. Aminthogy igaz is.
A másik védekezve felel vissza: Jaj, Pista bácsi, nem jól ért kend engöm. Kend okos embör. Pista bácsi, kend katona is volt. No. Hát én csak arra a bolondra mondom, hogy nem mék utánna, aki szerelömből ugrik a vízbe. Mert van olyan fiatal bolond ölég. Sok rossz kölök. Mert nem úgy mén a szerelöm, ahogy neki tetszik, mán mén neki a Tiszának. Hát ha nekimögy, maradjon benne! Én nem mék utánna.
Hát bent ül a szobában, kalap a fejében. Az asszony beköszönt: Jó napot. János nem szól. Mi baja van kendnek? János a fejébe húzza a kalapot és szörnyű mérgesen felel: Sömmi. Hát? kérdezi az asszony. Hát mondja János hát most mán, hogy lösz ez? Hát most mán mi lösz? Hát te mégy el a lóér? Nini mondja az asszony hát ki mönjön. Kend talán? Nini mondja mérgesen János, hát még mondjam is?
A Nap Szava
Mások Keresik