United States or Jordan ? Vote for the TOP Country of the Week !
Csak ide gyorsan... mormogta elégedetten Varga őrmester, miközben majdnem egy gépfegyver boszorkányos gyorsaságával lőtte ki egyik magazint a másik után és jóformán mindenik lövése talált, minél gyorsabban intézzük el egymással a dolgot, annál hamarabb mehetünk haza... Megbámultam a mestert.
Sehol se veszik semmibe, önmagának csak nem hazudhatik egyebet, a mikor látja a valóságot. Bolondság igy élni, a leghalványabb kilátása sincsen a boldogulásra. Mit akar hát még? Ezen töprengett, mire hazaérkezett. Atelierjében egy szép, fiatal leánykát talált. A nagy ablakfal előtt állott s érdeklődve, kiváncsian lapozgatott egy vázlatkönyvben.
Már is több esze van, mint annak a suta Jóskának s a mint az asszonyok a sarokba pillantottak, szinte undorodva fordultak el a szerencsétlentől, a ki, a mikor a nevét hallotta, bambán végignézett rajtuk. A raktáros akkor már nem volt ott. Leszaladt a pálya-udvarra keresni még valakit, a ki nem tudja az ujságot. Talált is.
Haszontalan elmélkedésemből megint csak az orrom zavart ki. Most, hogy a szegény lélek igen közel talált hozzám leülni, ismét csak úgy találtam, hogy testének illata egyáltalában nem hasonlít a gyöngyvirág illatához... Ezen a bajon segíteni kell... Mondd csak, kis leány, mikor mosdottál utoljára? Nem tudom. Van itt lejebb, vagy huszonöt lépésnyire benn az erdőben, egy forrás. Jó sok víz van benne.
Nem talált szavakat a védekezésre, csak hajlongott, bólogatott és a szájaszélét nyalogatta. Igy házasodott meg zavarában Dömötör s arról sem ő, sem a bárónő nem tehet, hogy e hangulat néhány hónap alatt Heléna impresszionista lelkében elviharzott.
Ez már sok volt Judith gyenge lelkének, hangosan kezde zokogni, kötényébe takará arczát könyeit törleni-e, vagy a felett érzett szégyenkedését elrejteni, hogy most először életében szóra nem talált, szótalan siránkozásában több perczeket töltött, míg végre «gemitu permissa loqui», mint Lucanus mondja, vigasztalni kezdé élete párját.
Ambrosia, nyögte leroskadva, te szabad vagy. Beléphetsz fa mennyei halhatatlanságba... de én itt maradok a földön-örökre... nem találkozunk soha... A többi megolvasható régi krónikákban. Lullus Raymundus Ambrosiai halála után belépett a ferenciek rendjébe. De zaklatott szíve nem talált nyugtot. Nemsokára elment Afrikába, hogy a mohamedánok közt terjessze az evangéliumot.
José a mester sietősen döngő lépteiből azt hitte, legalább is egy kosárra való aranyhéjú szőlőt talált, de mennyire meg volt lepetve, midőn halavány, megilletődött arccal látta belépni. Mi történt? kérdezte. Szörnyű hír! Az a szerencsétlen fiú, unokaöcsém, Véglyessy István elesett a harcmezőn! José szíve nagyot dobbant. Ki hozta a hírt? Olvasd! Jó barátom, a fővezér küldte egy futárral.
Elenyák páter, az öreg Károlyi István gróf udvari papja és fiainak nevelője, müvelt, életrevaló, vig ember volt, nagy kedvében járt urának, ki nem is talált rajta egyéb kivetni valót, mint, hogy a páter igen gyéren pislogatott belé breviáriumába. Ezt az egyet aztán ura már csak tréfa kedvéért sem állhatta meg szó nélkül.
Eleinte kevesebbet, azután többet dolgozott, de mindig talált időt arra is, hogy mulasson, kikocsizzék a pappal, vadászni menjen a fiatalokkal, hosszan elüldögéljen ebéd és vacsora után az asztalnál, egy szóval, Atlasz úr kifejezése szerint, játsza az urat az ő költségén és felforgassa a házat. Hanem azt nem tagadhatta, hogy dolgozik és halad a munkában.
A Nap Szava
Mások Keresik