United States or Côte d'Ivoire ? Vote for the TOP Country of the Week !
A csendőr tovább beszélt: Miért jött oda... Öreg ember létére tudhatta volna, hogy az nem tréfa. Ha én nem lettem volna ott, ott van más, mindegy. Persze, sokan vannak, jegyezte meg a fiu és sóhajtott. Ez elragadt a csendőrökre is, elszomorodtak. A fiu jött elébb szóhoz, megint az apjáról beszélt és most már sírt is. Rosszul tette pedig káplár úr, jó munkás volt s vénebb katona, mint maga.
Hiába volt olyan acélos, erős, edzett, mégsem tréfa az, hajnaltól alkonyatig lesni, kergetni a bizonytalanul bujkáló orvvadászokat, akik már megint nagyon vakmerően garázdálkodtak. Alig vol nap, hogy a vadőrök ne jelentettek volna neki a főnöküknek valami ujabb csinyt, amit az a veszedelmes népség követett el.
Addig azonban még sok minden történt. Látom, hogy apám csapkod, lármáz s mama jár utána. Velem a haragosat adta. Nem szólott hozzám s ugy ment el mellettem, hogy meg se látott. Na fiatal ur, mondja egy reggel a szobaleány majd mesterségre adják. Most mondta a nagyságos ur. Ej, ha, gondoltam, ennek fele se tréfa. Emlegettek affélét azelőtt is, de annyira komoly még egyszer se volt a harag.
Ott állt szegény a kaszárnya kapujában és csendeskén törölgette könyeit. Három unokája vonult be. Egymaga maradt odahaza. Nem tréfa az, ha valaki már a hetven felé jár, mint ez az öreg néni. Mit fog ez csinálni egymagában, ha nem akadnak jó emberek, kik elhagyatottságában megvígasztalják és egyben-másban megsegítsék? Adtam szegénynek a pénzemből öt forintot.
Az asszony körülszaladgált s a mikor látta, hogy csakugyan nem tréfa a dolog, segítségért kiabált. Doktor! Doktor! Nem jött senki s már elkészült a fogat. A lovak nyihogva ágaskodtak, még egy pár szijat kellett becsatolni, de Gyéres már felugrott az ülésbe.
Mindenkinek megígérem nagyon szívesen, mert magam is szívemből óhajtom. Erdész úrnak különben okvetlen haza kell kerülnie, különben kitől venném meg a szükséges fát? Nevetett. Kövér homlokán elsimultak a ráncok. Szemmelláthatólag örült, hogy egy-két percre a tréfa virágos rétjére tévedhetett. Bizony, ritkán tévedünk mostanában erre a kedves virágos rétre...
De azért Atillának mindamellett kijutott a titulusból azután is. Hihetetlen igaz történet. Ha nem velem történt volna meg ez a tréfa, azt mondanám, hogy ugyan törhette rajta a fejét valaki, a mig ilyen czifrára kicsinálta, de hát valóságos igaz történet ez.
Szerelmünk ajakán Feledjük el, hogy köztünk a halál! TITUS: Te boldog vagy, téged Vele talál, Mégis sápadsz és a hangod remeg RÓMAI IFJU: Igazad van, Lentulus, töltsetek! RÓMAI NŐ: S daloljatok, a bánat mit sem ér! Boldog, aki vigan s gyönyörben él! TITUS: S még boldogabb, aki gyönyörbe hal... LENTULUS: Virágillat, édes csók, tréfa, dal Némítsa el szivünkbe mind a gondot...
Ezzel Atlasz úr megfordúlt s még mindig a falhoz lapúlva visszafelé indúlt. Ugyan atyám, kiáltott Sándor Atlasz úr elé kerülve s elzárva előle a visszavonulási vonalat, mire való ez a tréfa vagy épen gúny? Valóban úgy viseled magadat, mintha félnél tőlem vagy idegen volnál saját házadban.