United States or Lithuania ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ha tudni fogja, hogy Judit nem várja, akkor el bír majd maradni egypár napig. Amíg a nagy bizonytalanság tart odahaza. De Judit éppen ma nem volt ott. Talán késett, vagy talán nem is jön ma? Megnézte az óráját; az ideje itt lett volna, hogy jöjjön. Miért nem jön? Hisz' ma nem várhatja. Végigfutotta az egész útvonalat, amelyen Juditnak jönnie kellett volna.
Az összes fiatal fák ki fognak addig korhadni a maga erdeiben... és még mindig nem lesz vége, ha így haladunk. Tudja kérem, az úgy van, fordította felém a fejét hogy én szívesen verekszem, ha meg kell lenni, tátogni azonban nem szeretek. Akinek, mint nekem is, családja vagyon odahaza... feleség, három gyerek... az szereti gyorsan elintézni a dolgait.
Az igazgató-tanító aztán odahaza ilyenformán adta elő a dolgot: A miniszter látta, hogy bennem tanult emberrel van dolga, meghívott ebédre, a másik kettővel nem tudott mit csinálni, hát azokat is meghivta, pedig mondhatom, hogy igazán illetlenül viselték magukat, különösen az öreg Babarczy. Előre megmondtam, hogy nem kell mesterembert küldeni föl a kegyelmes úrhoz.
De hát micsináljon a szegény ember, mikor odahaza azt mondja a sok gyerek: „apám uram, csináljunk puliszkát, vizünk már van!“ Akkor találkozik az ember Bozsi bával a vásáron.
Az udvaron van? kérdezte nagyon halkan. Csak a szobában van, kezét csókolom. Nem szabad már kihozni. Jungné odahaza van? Bizony bent térdepel szegény az ágynál. Igy beszéltek. Aztán a hölgy beszaladt a szobaurhoz és a kalapját sem vetette le, hanem ledobta magát a díványra és hangosan zokogni kezdett. A szobaur odaült mellé és megfogta a kezét.
Ott állt szegény a kaszárnya kapujában és csendeskén törölgette könyeit. Három unokája vonult be. Egymaga maradt odahaza. Nem tréfa az, ha valaki már a hetven felé jár, mint ez az öreg néni. Mit fog ez csinálni egymagában, ha nem akadnak jó emberek, kik elhagyatottságában megvígasztalják és egyben-másban megsegítsék? Adtam szegénynek a pénzemből öt forintot.
Az jutott eszembe, hogy látjuk-e még vajjon valaha azokat, akiket most ebben a határszéli völgyben hátrahagytunk? Miért jutott ez épen most eszembe, igazán nem tudom. Délelőtt tizenegyig szakadatlanul mentünk. Keresztülhaladtunk egy kis erdőcskén is. Silány erdőcske volt biz ez, odahaza inkább csak ciherszámba mehetett volna. Útnak, vagy útfélének itt már híre-hamva sem mutatkozott.
Igy is volt elég skandalum! mondta sóhajtva erről csak annak lehet fogalma, a ki látta. Most ki maradt odahaza? A könyvelők meg ők. Most már rendben van minden, elmozdulhatok egy-egy perczre. Miért jött Münchenbe? Valami hivatalos dolog? Szórakozottan felelt s olyan elkényszeredett tekintetet váltott a nővérével, hogy ijedten néztem rájuk.
Azt gondoltam, hogy a többiek most is ott vannak... de nincsenek ott. Senki sincs ott... láttam. Igaz, hogy nem is lehetnének ott, mert minden összedőlt, leégett, korommá vált... de ha nincsenek odahaza hol lehetnek? Megmondjam neki az igazságot, vagy ne mondjam meg? Nem mondom meg. Elmenekültek és most valahol biztos helyen vannak. Elmenekültek... biztos helyen vannak... Nem mondasz igazat.
S csakugyan rövid keresés után feltünik előtte a magas termet s a szép fekete szakáll. Egyenest hozzá megy s beszédbe ereszkedik vele. Régen tetszik itt tartózkodni? Nem biz én, e napokban jöttem csak, válaszol ez udvariasan. Persze, nagyon el tetszik foglalva lenni, kérdi tovább. No, itt nem annyira, mint odahaza, felel ez ismét. Azt mindjárt gondoltam.
A Nap Szava
Mások Keresik