United States or Barbados ? Vote for the TOP Country of the Week !
Talán egy óra is elmult igy és a hölgy még mindig sírt. Akkor a szobaur azt mondta csendesen: Azért ennek igy kellett lenni, Alice. Most vége, most elmehetünk. Az ember úgyis mindig mindent félbe hagy. Zelma néni és ifjabb Novoszád Ferenc tovább fognak élni és én hogy emlékezzem később róluk? Mit tudom én, milyenek lesznek később és mit beszélnek majd rólunk.
Másnap újra jött a finom ur és harmadnap is. Akkorra már vége volt a munkának, de ujat hozott. Most már egy csomó versre volt szüksége írásban, nagy, hosszú versekre, amiket mind be akart tanulni. Vagy talán nem is igaz, hogy ez volt a szándéka, mert a verseket furán válogatta ki. Számokat irt egy papirosra: négy, nyolcz, kilencz, tizenegy...
Szerzőnk a Károlyi család levéltárából vett adatokkal jellemzi az ország nyomorúlt állapotát a nagy kurucz-felkelés vége felé. Tudtuk eddig is, hogy siralmas volt ez állapot. Tudtuk eddig is, hogy a szegénység, a mely az idegen kormányrendszertől zaklatva fegyvert fogott és hazahívta Rákóczit Lengyelországból, már 1707 táján csalódva fordult el a felkelés ügyétől.
LENTULUS: Jupiterre, nem türhetem tovább Eszeveszett, őrjöngő fecsegésed, Eredj, Titus, nincs idő itt a szóra... TITUS: És Lesbia? LENTULUS: Megmentem én magam! Jőjj Lesbia; Derekad átkarolva Kimentelek, hallgasd meg szavam! LESBIA: Nem engedem, ne érintsen karod! Ha nem tárod mámorral, ölelésre, Hozzám ne érj! Ha csókom akarod: Csókolj meg itt! LENTULUS: Lesbia! Vége! Vége!
Ez az az állapot, amire mondani szokták ők: alighanem sok vót már bennünk a bor, mer mindönki beszélt egyszörre. Bár van már olyan is, aki nem beszél, csak néz maga elé a borra és gyújtaná a szivarját, de sehogy a szivar vége meg a gyufa találkozni nem akarnak. A többi összeüti a poharak talpát, meg az alját s úgy a bortól föllángolva, duzzadó erőben áll ott a sok katonának való.
Beszédbe kell elegyedni egymással, mert az eső nem ereszt sehova. C. tiszttartó elkezdi a lamentot a rosz termésről; kifagyott a repcze, buza a télen! A vad poéta bele szól, hogy mondjon valamit: Csodálatos, hogy csak a zab nem fagyott ki a télen. A tiszttartó végig nézi szörnyen: „zab? télen?“ Itt aztán vége minden discursusnak. Z. kereskedő kezd ujra bele; milyen rosszul kel a gyapjú!
És ha én lemondok javára a gazdag özvegyről, nem tudom, mi akadályozná abban, hogy feleségül vegye? Hát Boglár Klára, kő nőjjön a gyomrában! kiáltott Atlasz úr, elkeseredésében egészen megfeledkezve úri modoráról. Hát a levél a zsebedben? Boglár Klára elenyészett, megsemmisült. Bízd csak rám a dolgot; ha én beszélek Sándor fejével, vége lesz akkor Boglár Klárának.
Alszik, bólintott fejével a mester mire fölébred, a doktorok kezében lesz. Ügyeljen rá, Heiszer úr. Ügyelek én, könyörgöm, mindenkire... de szeretném, ha már senkire se kellene ügyelnem. Szeretném, ha ellátogathatnék kegyedhez fáért, mint a háború előtt. Azaz, felette szeretném, ha már vége volna ennek a vérontásnak, amelyhez semmiképen sem tudok hozzászokni. Megkínált egy cigarettával.
Ifijúr olyan épen, mint a kis malac, akármi baja van, ha a fületövét vakarják, elhallgat s olyan jóízűeket nyög hozzá, mint bármelyik urambátyám, mikor olajos ököllel nyomkodja csömör ellen a hátát a vajákos asszony. Ellenkező esetben a kicsi piros pofán könnyek gördülnek végig s olyan sírásba kezd, mintha sohasem akarna vége szakadni.
Kedves Mariska, erre én azt felelem magának, hogy ebben a dologban én éppen olyan ártatlan vagyok, mint Van der Kerkhoven kisasszony. Nem udvaroltam. A berényi közvélemény téved. S hogy mennyire téved, mutatja az, hogy én a hét végén utazom San-Remoba. Ah, ah! Vége egy szerelmi regénynek! Ez a szerelmi regény el se kezdődött. Maga nem hisz a hivatalos cáfolatnak.
A Nap Szava
Mások Keresik