United States or Mozambique ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hogy a csizmadiákat mind megnyúzzák, mert a tatár khán nagybányai czéhmesterüknél csináltatott egy pár csizmát, s az igen rosz volt. Szóla Pintye Gregor, s a csizmadia minden további kérdezéskedésről megfelejtkezék, vetélkedője, a pénzverő hivatali szolga, nagy hahotára fakadt, s a többi vendégek is, bár szelídebben, de elég harsányul kaczagtak.
Ezt teszem folyton s már nem is hiszek a tejben meg a friss levegőben, hanem ha ön mondja, Isten neki... A multkor valami diszkrét dolgot emlegettem s azóta folyton ezen jár az eszem. Félek, hogy azt hiszi, hogy valami disznóságról van szó. Nohát ez nagyon bántana. Én bizom önben, megbecsülöm a tudományát, tetszik nekem önben az egész ember s boszantana, ha rosz véleménye lenne rólam.
Első nagyobb munkája a Szirmay Ilona czimű regény, nagy haladás a magyar elbeszélő irodalomban. Az akadémia pályázatára nyujtotta be 1836-ban. A regény jó volt, hanem az esztendő volt rosz a regényre.
Most könyezve simult oldalához Ilka, s kérőleg tekintve a bojárra esdeklé: Csak a kócsagot engedd el, az édes atyámról Boldizsárra maradt ajándék. Épen azt kivánom, viszonzá szárazon a bojár. Lásd Boldizsár! folytatá a leányka kedveséhez fordulva mily rosz ember ez; nem csak, hogy ily sokat kér kiváltásomért, sőt még téged is hűtlennek rágalmazott, azt mondta, hogy már megházasodtál.
Nem biz e, bátyám, nem rosz, hanem mivel félig elégett én bizony megemlékezve bátyám egykori intéséről ujra akartam gyujtani. Hja öcsém, az Kehidán volt, most Pesten vagyunk, itt el lehet színi az egész szivart, mondá az öreg ur. Deák Ferencz és a falusi publicista. Feljött vidékről a Nyir oráculuma Pestre, szétrugni az országgyűlés között, a hogy mondá.
Azok azután másnapra, vagy a jövő hétre igértek neki valami biztosat s összemosolyogtak, a mikor ujra meg ujra jött a kis, ügyefogyott vidéki s bocsánatot kérve még a széktől is, a mit meglökött, kérdezni iparkodott, hogy vajjon nincs-e valami ujság. Nem volt. Egyszer azonban az egyik ügynök egy üzletvezetői állásról beszélt valami rosz czégnél. Rosen és Stein.
Lásd herczeg, ezen rosz vas örökre megmenthet tőled, és előbb szállok ifjúságom virágában a sírba, mint felesége legyek egy pogány rablónak.
Öcsém, ne vedd rosz néven, a tatárok ülnek már ezen úrnak vérében; mondá félig engesztelőleg, félig gúnyolón Bagosy Boldizsárnak, részint nem akarván, részint méltónak sem tartván a nagyszájú idegennel perelni, s ehez fordulva folytatá beszédét, s mit izen még Steinville tábornok? Lassanként visszatért Türkenfrasz hivatalos physiognomiája, tapasztalván, hogy védelmezőre akadt.
Mikor az orvos megirta neki ide fel a fővárosba, hogy a felesége, akivel igen boldogul élt, elköltözött ama boldogabb világba, megsiratta ugyan, mert a szive érzékeny volt s vérmes indulatokra fogékony; de arra is azt mondta, hogy „nem ijeszt meg ez a rosz hir, régen készen voltam már rá: tudtam, hogy ez lesz a vége. Aztán — megvan még a fiu!“
A granicsár ismét elővette régi technikáját s a modern hadászat minden tisztességes törvényét kijátszó terveivel szétdobálta az ezredeket. Tudvalevő, hogy jó ezrednek lenni rosz dolog. A derék százhuszonhetes ismert jó menetképességéről volt híres s igy elment oldalvédnek.
A Nap Szava