United States or Iceland ? Vote for the TOP Country of the Week !
A kalauz éppen akkor jött ki a kocsiból s előbb nagyot bámult, aztán meg szitkozódni kezdett. Elment tán az esze? Na még mire gondol. Az asszony hátul rémülten rángatta az urát. Vedd el, még lelöki... Majd lelököm én őtet. Vedd el, János, ne erőszakoskodj. A kalauz csengetett s a kocsi megindult.
Ha-ha-ha! guar kénytelen! a próféta szakállára ez iszonyú! kiálta föl Jeffi murza, és szakálla jobbra-balra lengett nevettében. Korán kaczagsz, öreg! szóla a bojár diadalmas gúnynyal. Vedd ezen írást és olvasd s ruhájából egy iratot húza és a kalmárnak nyújtá.
Bámulom illuminatissimus mély tudományát! hizelgett bámuló lelkesedést tettetve José. Anthurius Chrysos, a dies Solist, azaz a vasárnapot is ajánlja, de maradjunk csak a dies Jovisnál, azaz csütörtöknél. Ma van dies Saturni, azaz szombat, tehát még öt napunk van. Készíts elő szorgosan mindent és vedd elő a legnagyobb új tégelyt. És ha megint nem lesz eredmény? kérdé halkan az adeptus.
Az a kérdés, melyiket választanád. Ne bolondozzál, Mira. Néha olyanokat mondasz, hogy megijedek. Hát akkor miért faggatsz?! Különben ne vedd komolyan, amit mondok. Jókedvü vagyok. Ha csak ma volnál az! De mintha kicseréltek volna! Nem ismerek rád, amióta itt vagyunk. Szeretnéd, ha már másutt volnánk, ugy-e? Igen, szeretném. Én jól találom itt magamat. Különösen ma.
Akkor már csak az anyja karjában volt a gyerek s a nehéz nagy asszony végig esett a kövön s a feje fölé tartva a hideg, most már csak alig pihegő kis testet, rikoltva követelőzött. Itt van, no most! Lássam, hát lássam! Mária, add vissza, Mária, ne vedd el. A sovány szomszédné hátrább huzódott és ugy imádkozott, hogy egy pillanatra meg nem állott a szája.
Mért tagadod nappali alakodban éjjeli alakodat? kérdezte a szalamandrától egy ízben. A titkot keresd! Vedd a dolgokat úgy, amint vannak... Hát megölelhetlek-e én most? szólott, tűzkarjait, melyekről a szikrák záporként omlottak, a nyíláson át feléje tárva... Ha érintenélek, halandó tested egy marok hamuvá válna... Csak mint kihűlt hamu, a testnek, az anyagnak bilincsei között közeledhetem hozzád!
Olyan szerencsétlennek tudnám magamat érezni, és mégis van a neheztelésedben valami boldogító. Az az érzésem, hogy féltesz... Ez nem féltés. Ez csak a megalázottság szégyene, tudd meg. Ne tagadd, féltesz. Ne vedd el tőlem ezt a nagy örömet. Olyan nagyon vágytam én erre mindig. Hányszor mondtam. Mégis megcsaltál. Hát nem tudtad, hogy ezzel olyat rontasz el, amit sohasem lehet jóvá tenni?
Hallgass énnekem róla. Azt hiszed, én nem halok bele abba, hogy téged más asszony szerethet? Véres könyeket sírok... Judit, csak ma ne beszélj így; ne vedd el az eszemet egészen. Gyötrelmes gyönyör minden szavad, de csak ma ne, Judit, csak ma ne. Inkább küldj el, kergess el, eressz haza szépen. Eredj.
Éppen menni akartam hozzád, Veronika, kezdé gyorsan a grófné kérni, hogy vedd pártfogásodba ezt a fiatal leánykát, ki egyedül áll a világon, s teljesen el van hagyatva. Beteg? kérdé hozzá közeledve Veronika. Elalélt, de nemsokára magához tér, s egyelőre itt kell tartanunk. Jó leszel hozzá? Oh, mama, mily kérdés? kiáltott föl melegen Veronika.
Pintye Gregor térdeire omlott, megragadta az öreg jobb kezét, s inkább kényszerítő, mint esedező hangon folytatá rimánkodását, míg ábrázatján vad szenvedelmei elnyomák a látszólag fölküzdő jobb érzelmeket, s az a kétségbeesés legmagasabb pontját mutat. Térdeimen rimánkodom én, ki parancsolni és kényszeríteni szoktam. Vedd vissza átkodat, s még talán más ember lesz a haramiából.
A Nap Szava
Mások Keresik