United States or Malaysia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Gondoltam, hogy nem teszek semmi rosszat, ha megmondom, hogy fönt van a szobájában és a nagyságos úr is vele van. A nagyságos úr te vagy. Erre a parasztleány megijedt és azt mondta: jaj, akkor nem adhatom oda a levelet... Micsoda levelet? kiáltott Sándor. Én is azt kérdeztem, hogy micsoda levelet? folytatá Atlasz úr.
A kis leány ugyan azt mondta, folytatá félénken Atlasz úr, hogy csak a nagyságos asszony kezébe adjam; de hát én neked mégis atyád vagyok és az öreg asszony is azt mondta, hogy tőled semmit sem szabad eltitkolni. De ne hidd, hogy Klárára rosszat akarok mondani; én nem tudom, mi van a levélben és nem is akarom tudni. Add ide a levelet! ismétlé Sándor.
Most könyezve simult oldalához Ilka, s kérőleg tekintve a bojárra esdeklé: Csak a kócsagot engedd el, az édes atyámról Boldizsárra maradt ajándék. Épen azt kivánom, viszonzá szárazon a bojár. Lásd Boldizsár! folytatá a leányka kedveséhez fordulva mily rosz ember ez; nem csak, hogy ily sokat kér kiváltásomért, sőt még téged is hűtlennek rágalmazott, azt mondta, hogy már megházasodtál.
Bocsánatot kérek tisztelt szomszéd uraim és méltóságos grófné, folytatá előre lépve s kimondhatatlan részvéttel nézve egymás után az Atlasz-család jelenlévő tagjaira, bocsánatot kérek, ha szavaim talán némi illetlen kiváncsiságot látszanak kifejezni. Méltóztassék elhinni, nem a kiváncsiság, hanem a legtisztább rokoni indulat rúgója kérdésemnek.
Ti magyarok csak mindig atakirozásról álmodoztok s mint szoros ordre de batailleban csatázni, úgy regulamentum szerint retirálni sem tudtok, ezt már több tapasztalt katonáktól hallottam; szerettem volna látni Hunyadytok batáliáit, mily victoriák lehettek azok egészen contra artem bellicam mondá a kapitány s folytatá mosolygását mintegy maga örvendve bölcseségén.
Széchenyi bámulva tekintett a szónokra, ez pedig igy folytatá: Mert méltóságod oly csillag a haza egén, kinek sugara és farka két lépésnyire söpri el a föld emberét. Széchenyi alig tudta visszatartani nevetését. Palócz-szivesség. Tél idején, nagy hóban, fát vágtak a palóczok az erdőben. Arra hajtat egy szán, és beleütődve egy szikladarabba, felborul.
«Van szerencsém értesíteni, folytatá Manó az olvasást, hogy megbízásában, bármennyire kívül esik rendes üzleti körünkön, tehetségemhez képest eljártam. Boglár Kálmán bizonyos főúri körökben meglehetősen ismert alak...» Akkor talán ti is ismeritek, szólt közbe ismét Atlasz úr, ti is főúri kör vagytok. Férjem annyira el van foglalva gazdaságával, hogy nem érintkezik senkivel, mondá Eveline.
Tagadjon meg engem az Úristen, ha én megtagadlak téged, mondá Atlasz hevesen; aztán ismét félénken, habozva folytatá: de beszéltem Manóval és az öreg asszonynyal, s mindnyájan jobbnak tartjuk, ha téged magadra hagyunk a feleségeddel.
No Sándor, folytatá aztán fiához fordulva, ki ezalatt közel anyjához az asztal szélére ült, maga alá húzva egyik lábát s a másikat könnyedén lóbázva a levegőben, no fiam, szerencsével jártál a városban? Szerencsével, felelt Sándor. Láttad a püspököt, beszéltél vele? kérdé mohón az öreg asszonyság. Nem. Micsoda! kiáltott fellobbanva Atlasz úr. Talán nem bocsátott maga elé?
Maga ragada egy fejszét és parancsára többen követék, a futók nyomása által már gyengített hídat lerontani. Szándékok hamar sikerült, mert a szélső hídlábakat átvágván, a hídnak jó darabja ledűlt. Abdul khán, mennyire lehetett, rendbe szedé seregeit és már többé nem oly reménytelen fölbomlásban folytatá hátrálását. A csata következései s a diadal folytatása. Egy szerelmes érzelmei és szenvedései.
A Nap Szava
Mások Keresik