United States or Netherlands ? Vote for the TOP Country of the Week !


Nem vagyok én kíváncsi, mert úgy is tudom, hogy ti szerettek engem s azt fogjátok nevem napjára adni, a mi legboldogabbá tesz. Jól ismersz minket, mondá Atlasz úr elégedetten. Azt adjuk, a mi legboldogabbá tesz. Mondjuk meg, hogy mi az? Engedjétek inkább, hogy én mondjam meg, szólt Sándor izgatottan, s most már mind a két lábát lelógatta. No hát találd ki, mondá Atlasz úr csintalanul.

Köszönöm, fiam, én jól vagyok, csak ti legyetek jól, felelt félénken az öreg asszonyság, kinek szemei ki voltak sírva. Hol van Manó? kérdé Sándor körűltekintve a szobában. A két öreg ijedten nézett egymásra s egy ideig hallgatott. Mit akarsz Manóval? kérdé végre halkan az öreg asszonyság. Sajnálom a tegnapi összeütközést, felelt Sándor.

Ti már a kezdetnél annyi akadályt gördítettetek elénk, hogy ezúttal csupán a hármas próbát s a változás egyszeri erejét nyeritek meg! Cynthia, nem értelek! Majd megértesz, most aludj, José, aludj! Különben nem lesz erőd az újabb próbára! hangzott a lángok közül, és a koronás szalamandra teste összeolvadt az athenora lángjával.

Conjugatiói minták, kezdő diplomaták számára. Én félek, te félsz, ő fél. Mi félünk, ti féltek, ők félnek. Én félek te tőled, te félsz én tőlem, ő fél mind a kettőnktől. Mi félünk magunktól, Ti féltek egymástól, Ők félnek mindenkitől. Én félek, hogy ott hagysz a sárban, Te félsz, hogy ott hagylak a sárban, Ő fél, hogy beleviszszük a sárba.

Ti nem tudjátok, mily káros hatással van a tapasztalatlan leányokra az oly könyvek olvasása, melyek birálatlanul kezeikbe kerülnek, mielőtt élettapasztalással bírnának, s most már kezdem érteni szökési kisérletedet és kérlek, beszélj nekem arról őszintén.

A csárdásnak leesett az álla; a menyecske pedig föllélekzett. Ezek már nem eszik meg egymást. Ti ösmerősök vagytok? kérdezte Vitás, uram, nagy szemet meresztve. Hogyne volnánk; egy dajkáló anyánk volt, magyarázta a csikós. Hájszen a bátyám, mondta a gulyás, a mostohabátyám! De hogy ez a pejkó jobb legyen, mint az én szürkém, az sem igaz ám, csárdás bácsi.

Eközben végiggondolta az öreg pár életét és magában titkon sóhajtotta: ti szegények! Márciusi délután volt s négy óra mulhatott. A nap előtt egy egy bujdosó felhő váltott át, de csak annál ragyogóbbnak tetszett utána a meg megujuló verőfény.

Már nem lehetett, remegett az izgalomban, mig előre tolták egy-egy lépéssel s mikor már látta, hogy okvetlenűl a szuronyok közé jut, reszketve szólott a csendőrökhöz: Eresszetek be testvér, ti is szegény emberek vagytok. Hátulról mindig előbbre tolták, egy csendőrkáplár mellbevágta a puska agyával. Az ütéstől elszédűlt s támolyogni kezdett, valamit keresett, a mibe megfogódzzék.

S ezt nem tudjátok, ti vének? Hátradültem a széken s egy pillanatra lehunyva a szemeimet, eszembe jutott Tercsa néni. Teréz, a kit nálunkfelé a többek közt Tercsának is beczéznek. Testvére volt egy nagybácsimnak, a kinek Rendes György volt a neve.

EGY LEÁNY: Miért néztek ti folyton Lesbiára? Ő kőszivü és vére sem pezseg, Ajka sápadt és bánatos szeme Ma éjszaka engem öleljetek! Ki tudja, a reggelt megérjük-e?! TITUS: Egy holdsugár sötét hajába tévedt... A LEÁNY: Észre sem vesz, hiába várod, téged TITUS: Mostan leült, az árnyék eltakarja LENTULUS: Lesbiának mosolyog az ajka... EGY RÓMAI: Ugy, ugy, csókolj, ölelj át, Cluvia!