United States or Suriname ? Vote for the TOP Country of the Week !
Alerdész vagyok már, majd csak megleszünk; ugy e, Nusika? I-i-igen! szepegte Nusika és az anyja keblére borúlt. Hát így vagyunk? Akkor szépen vagyunk! csudálkozott az öreg, némileg szelidülten. De csakhamar összeszedte magát. Kiegyenesedett. Most csak azért sem! kiáltotta ingerülten; talán ti engem az orránál húzzátok? Talán ti össze is beszéltetek; talán tudjátok is, hol van a retikül...
Mert ti ketten Nem tudjátok felfogni a veszélyt, Engem, mivel eszemre hallgatok: Kigúnyoltok. Tekintsetek no szét, S lássátok, hogy Pompeji már halott... Az utca ég, a házak összedőlve, A hamu száll, alig hogy látni tőle A megfulás iszonyu kínja vár itt... LESBIA: Mit bánom én, ha ajkam csókra vágyik?! TITUS: S mit bánom én, ha látom Lesbiát?! Ő nélküle mit sem ér ez az élet!
Azóta persze együtt vadásztunk mindig; megtanultam tőle a cserkészet minden csinját binját s a bőgő szarvasbikához úgy odalopodzom, mint a hiúz; az uram boldogan gyönyörködik bennem s én tulajdonképen nem is magamnak vadászom, hanem őneki. Boldog vagyok, ha látom a szemében az elragadtatást. Isteniek is azok az alkonyatok, meg azok a hajnalok az erdőn. Ti, városi asszonyok ezt nem tudjátok.
Én, mint talán tudjátok, Rákóczi seregében szolgáltam együtt Karácson Tivadarral, azon izmos erős vármegyehadnagygyal, ki újonan üldözésünkre küldetett, vezérünk Szirmay vala, férje a most Huszton tartózkodó özvegy Szirmaynénak, atyja két leányának, és Szirmay István testvére; én az ő osztályában majdnem legvitézebb katona voltam, csak az egy Karácson mérkőzheték velem, sőt engem sokak előtt fölhaladni látszott, őt vezérünk nálamnál jobban szerette; ez, és vetélkedésünk gyűlöletessé tette előttem a daczos Tivadart, ki e felett még igen iparkodék velem felsőbbségét éreztetni.
Ti nem tudjátok, mily káros hatással van a tapasztalatlan leányokra az oly könyvek olvasása, melyek birálatlanul kezeikbe kerülnek, mielőtt élettapasztalással bírnának, s most már kezdem érteni szökési kisérletedet és kérlek, beszélj nekem arról őszintén.
S ezt nem tudjátok, ti vének? Hátradültem a széken s egy pillanatra lehunyva a szemeimet, eszembe jutott Tercsa néni. Teréz, a kit nálunkfelé a többek közt Tercsának is beczéznek. Testvére volt egy nagybácsimnak, a kinek Rendes György volt a neve.
Váltságdíjat kaptok, ha senkinek sem lesz bántódása, szólt kemény hangon az aedilis. A kalózfőnök arcán gúnyos mosoly futott át és hetykén kérdezte: Ugyan? És megértek ti mindannyian húsz talentumot? Én te érted magadért kívánok ennyit. Micsoda esztelenség, kiáltott az aedilis kiegyenesedve, nem tudjátok, ki került a kezetekbe. Ötven talentumot kaptok.
A Nap Szava
Mások Keresik