United States or United Kingdom ? Vote for the TOP Country of the Week !


A férfi, ha így elveszti a fejét, minden ostobaságra kész a „szerelméért"; történhetnek olyan dolgok is, hogy annak következtében mink ő meg én elszakadnánk egymástól; hát lelkem, arról én teveled nem beszélek, hogy nekem ez mi lenne; de hogy őneki mi lenne, azt szívesen megmondom. Az lenne.

Azóta persze együtt vadásztunk mindig; megtanultam tőle a cserkészet minden csinját binját s a bőgő szarvasbikához úgy odalopodzom, mint a hiúz; az uram boldogan gyönyörködik bennem s én tulajdonképen nem is magamnak vadászom, hanem őneki. Boldog vagyok, ha látom a szemében az elragadtatást. Isteniek is azok az alkonyatok, meg azok a hajnalok az erdőn. Ti, városi asszonyok ezt nem tudjátok.

Mindig ilyen volt, bizonyította, hozzám fordulva; azt hiszi, mindenki olyan, amilyen ő volt. Ahányat, látott, annyi tetszett neki. Palika nem olyan. Ő az én fiam. Őneki a családja lesz mindene; a gyerekei... Ó Istenem! alig is várom! Bár megérhetném még Istenem! Más kivánságom azután nincs is az életben. Gyuri bácsi kacagott.

Pár pillanattal előbb még haza gondolt arra a kicsi asszonyra, akit a házi gond kötött, míg őneki könnyű alkalmai lehettek , hogy jól töltsön egy egy estét. A felesége bizony csak ritkán juthatott el valahová.

Az a "feleség" elvégre is sokkal többet tesz az uráért s az urának, amikor neki adja az egész tiszta lényét, az érintetlenségét, az egész életre szóló hűségét; azt a szándékát, hogy csak őneki éljen, hogy végigdajkálja bár még oly erős, hatalmas, férfias urát is az életen: mint amit a sokszor sokfelé tépett férfi egyáltalában adhat a nejének, még a legjobb szándékok mellett is.

Eközben folyvást hallotta a ferbli-jelszavakat, avizókat, kommandókat: „mi a vizi?!..." "besszer"! „rebesszer"! „hivok"! „blindre! megadom! mije van"?! Mindig őneki volt legtöbbje félálmában is és mindig elvitte a kasszát; olvasta a sok nyereséget: tíz, húsz, száz forint, ezer forint, egy millió forint!... No, ez már valami!... Erre maga is megijedt, felriadt.

De ha az effélével készen volt és rákerült a sor a csevegésre, olyankor mintha a főhadnagy ott sem lett volna, már csak őneki, az asszonynak szólott minden szava. Mintha mulattatni akarta volna. Hogy néz! gondolta magában az asszony; soha életemben sem láttam ilyen szemet.

Mások Keresik