No csak nem szépen tette az a leány, hogy így elpártolt a mi Palinktól: Én bizony nagyon haragszom , nagyon! Ida néni azután megmutogatta a Palika levelező lapjait; mind sorjában voltak, aszerint, ahogy érkeztek, szalaggal összekötve az egész csomó. Elfeledkezve csókolta meg a csomagot előttem. Végigvezetett a kerten.

A rozsföldek hullámzó zöldjéről bánatosan fordította felém a szemét. Tele volt könynyel az a két szomorú szem. Megállott s azt kérdezte: Te sem találtad ki az igazat? Te sem sejted? Hisz' Palika csakugyan elesett Satanovnál. Végigfutott rajtam a borzongás. Nem mertem szólani. Csak rábámúltam az öreg emberre.

Mindig ilyen volt, bizonyította, hozzám fordulva; azt hiszi, mindenki olyan, amilyen ő volt. Ahányat, látott, annyi tetszett neki. Palika nem olyan. Ő az én fiam. Őneki a családja lesz mindene; a gyerekei... Ó Istenem! alig is várom! Bár megérhetném még Istenem! Más kivánságom azután nincs is az életben. Gyuri bácsi kacagott.

Én eszeltem ki a fogságba jutását, hogy meg ne őrüljön az a szegény asszony; én találtam ki a módját, hogy hogyan kaphasson levelezőlapokatVladivosztokból". Hamisítvány az mind, az orosz nyomtatástól kezdve a Palika kezeírásáig. Azokat a leveleket mindet én irogattam, én irogatom.